Tavaly ősz óta járja be a sajtót a következő hír: a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület (MSZTE) példátlan visszaélésekre utaló jeleket talált a Szellemi Tulajdon Nemzeti hivatalánál (SZTNH), amelyek további vizsgálata a bűnüldöző szervek feladata. A visszaélések gyanúját az MSZTE szerint erősíti, hogy a Hivatal a hibák nyilvános elismerése helyett azokat először elhallgatta, majd hackereket próbált bűnbaknak megtenni, utána a közérdekű bejelentő személyét – az egyesület vezetőjét - megismerve őt próbálta bajba keverni.

Az egyesület szerint - igazságügyi szakértői vélemény által megtámogatva - az adatbázis könnyen hozzáférhető volt, nem felelt meg alapvető követelményeknek sem. Mivel a jog szerint a titkos iratok tartós hozzáférhetővé tétele azonos az iratok nyilvánosságra hozatalával, azaz közkinccsé válásával, a hivatal kárveszélynek tette ki a magyar fejlesztőket. Növelte a kockázatot, hogy az adatbázist és az azt kezelő webes alkalmazást nem esküt tett közalkalmazottak, hanem alvállalkozók kezelték. Az egyesület nem érti, hogy miért nem ellenőrizték rendszert? És az sem világos, hogy miért a hivatal elnöke vizsgálja ki az információbiztonsági hibát, amikor maga felel az információbiztonságért.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának vezetése alapvetően másként látja a helyzetet – elismerve a hibát. Bendzsel Miklós elnök mai sajtótájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy a hivatal ellen lejárató kampányt folytató Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület (MSZTE) valójában elnökének, Pintz Györgynek az üzleti vállalkozása, a Pintz és Társai Iroda üzletszerző tevékenységét segítő szervezet, amelynek vezetősége és tagjai lényegében megegyeznek a Pintz és Társai Iroda munkatársaival. Már maga az MSZTE működése felvet tehát etikai aggályokat, hiszen a függetlenség és az elfogulatlannak tűnő információk közvetítésének látszatát keltve, manipulatív módon működik.

A hivatal a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól (KIM) egy elektronikus úton érkezett feljegyzésből 2013. szeptember 16-án értesült arról, hogy a KIM tájékoztatást kapott, miszerint a „hivatal honlapján keresztül egy bizonyos időszakban nem nyilvános adatok is elérhetővé váltak”. Még aznap belső vizsgálatot rendeltek el, felfüggesztették az adott alkalmazás használhatóságát, majd 48 órán belül kijavították a hibát. Lépni kellett, mert valóban létezett egy biztonsági rés programozási hiba miatt, ami azonban a szélesebb nyilvánosság számára nem volt megtalálható, azt csak célirányos, tudatos tevékenység eredményeként lehetett megtalálni. Ennek a biztonsági résnek a kihasználása a hivatal szerint egyértelműen célzatos és illegális cselekedetre utalt. Megállapították, hogy két helyről összesen 884 esetben nyúltak le adatokat.

Bendzsel Miklós szerint egyértelműen bizonyított tény, hogy a közzététel előtti szabadalmi bejelentések részben vagy egészben történő megtekintését, illetve letöltését csakis a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda infrastruktúrájáról és egy ezzel azonos stratégiájú, gyors lekérdezési programot használó letöltési helyről valósították meg. Szerinte maga Pintz György is elismerte e letöltések tényét abban a levélben, amelyet a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamarához intézett, vállalva, hogy a tudomására jutott iratokat nem hozza nyilvánosságra. Bendzsel szerint az is tényekkel igazolható, hogy Pintz György az általa vezetett és munkatársaiból alakított egyesület nevében eljárva a rosszhiszemű, célzatos és szisztematikus adatszerzés kapcsán tett kormányzati és kamarai megkereséseiben jogtalan gazdasági és erkölcsi előnyszerzés érdekében lépett fel, nyilvános sajtókampánnyal fenyegetve.

A hivatal tavaly szeptember 19-én ismeretlen tettes ellen büntető feljelentést tett. A büntetőügyben a BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Gazdaságvédelmi Alosztálya rendelt el nyomozást. Az informatikai hiba miatt fegyelmi eljárás indult, osztályvezetői megbízást vontak vissza. Bendzsel szerint elgondolkoztató, hogy a megszüntetett biztonsági résből fakadó helyzettel senki más nem élt vissza, kizárólag a Pintz György vezette egyesület és iroda. A letöltések számos esetben éjszaka történtek, nem közjegyző jelenlétében, mint azt Pintz György állítja. Közjegyzőnél az illegálisan letöltött 884 ügy közül mindössze három ügynek a dokumentumai kerültek utólag tanúsításra, miközben folytatták a jogosulatlan adatletöltést, felhalmozást.

A Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnöke, Török Ferenc – aki már járt a rendőrségen közérdekű bejelentő zaklatójaként – nem érti, hogy kollégája miért töltött le több száz, mások által képviselt ügyet? Az informatikai hiba meglétét egy-két letöltéssel is bizonyíthatta volna. Az pedig nem igaz, hogy a hivatal honlapjáról bárki könnyedén letölthetett bizalmas adatokat. Bárki nem, csak akinek valamilyen okból szüksége volt az ott fellelhető adatokra.