Tomlinson halálhírét munkahelye, a cambridge-i Raythenon vállalat szóvivője jelentette be. Ez volt az a cég, amelynél a New York állambeli Amszterdamban született programozó (akkor még Bolt Beranek and Newton vállalat néven) az 1970-es évek elején kifejlesztette az elektronikus levelezésben áttörést hozó programját, miközben a Tenex operációs rendszer fejlesztésén és az internet elődjének számító ARPANET hálózat vezérlőprogramjának, a TELNET-nek a megvalósításán dolgozott.

Az e-mail létezett már az internet feltalálása előtt. Elektronikus üzeneteket már 1965-től lehetett küldeni, de csak az ugyanazt az időkapcsolásos nagyszámítógépet használók között. Az ARPANET azonban szükségszerűen magával hozta azt az igényt, hogy az immár hálózatra kapcsolódott számítógépek mindegyike képes legyen egy időben kommunikálni egymással. Az első hálózati e-mailt valószínűleg (ebben ő sem volt biztos) Ray Tomlinson küldte el 1971-ben. Saját elmondása szerint egyszerűen egy a munkatársait érintő problémára kereste a választ, nem volt feladata az üzenetküldő rendszer kialakítása, de amikor elkészült vele, azonnal felismerte annak jelentőségét.

A programozó azonban mindig nagyon szerényen nyilatkozott a témáról. Mint saját weboldalán írta, 1993-ig senkit sem érdekelt, ki találta fel az e-mailt, aztán jött ez a robbanásszerű kíváncsiság, és azon kapta magát, hogy az újságírók olyanokat kérdeznek tőle: mit vacsorázott azon a napon, amikor az első mailt elküldte.

Az első e-mail-postafiók egy egyszerű fájlmappa volt, mely a felhasználó nevét viselte. Egyedüli specialitása az volt, hogy bár a kollégák szabadon tudták bővíteni a fájlt újabb üzenetekkel, azt, ami már ott volt, csak a postafiók tulajdonosa nyithatta meg, módosítani pedig nem lehetett. Ez a manapság már pofonegyszerűnek tűnő eljárás minden e-mail-szolgáltatás alapja.

Az első hálózati e-maileket Tomlinson a mellette ülő kollégájával váltotta. Gépeik közt az egyetlen kapcsolat az ARPANET volt. Mivel ezek csak tesztüzenetek voltak, a programozó nem emlékezett rájuk – pedig sokan kérdezték az azóta eltelt évtizedekben. Mint saját weboldalán írja, nagyon valószínű, hogy a QWERTZUIOP betűsor volt az. Miután megbizonyosodott róla, hogy a program jól működik, kimentek az első „igazi” üzenetek is a kollégáknak, melyekben arról tájékoztatta őket, hogy hogyan kell használni a rendszert.

Bár ő úgy tudja, mások is dolgoztak a problémán, manapság senki sem vonja kétségbe, hogy az első működő hálózati e-mail-programot (a saját fejlesztésű, CYPNET fájlátviteli programmal feljavított SNDMSG nevű nem üzenetküldőt) Ray Tomlinson jegyzi. A programozó annak idején írt egy beszámolót, amihez hasonló korábban dokumentált munka nem ismert, így hát Tomlinsont nevezték ki az e-mail atyjának, a @ jel (kukac) feltalálójának, holott ő mind a két címet óvatosan kezelte. Előbbit azért, mert az e-mailnek voltak elődjei, utóbbit pedig egész egyszerűen azért, mert a jelet nem ő találta fel, csupán ő volt az első, aki az e-mail címbe beillesztette, mint a felhasználó és a számítógép (később levelező rendszer) nevét elválasztó karaktert.

A Raytheon BBN Technologiesnál haláláig dolgozó vezető programozót 2000-től 2012-ig számos rangos szakmai díjjal kitüntették. Szerénysége miatt a nagyközönség alig ismerte, nem úgy, mint napjaink tech-gurujait. Halálhírére a Gmail a hivatalos Twitter-oldalán azt írta:

„Köszönjük, Ray Tomlinson az e-mail felfedezését, és hogy a @-jel felkerült a térképre”.