Valószínűleg a Szaharától délre telel, és rovarokra vadászik, éppúgy, mint a fecske. Vagy úgy, mint a szintén szürkületkor ébredő, cikázó röptű denevér. A fecskétől éjszakai életvitele különbözteti meg, a denevértől viszont az, hogy nem ultrahanggal tájékozódik, hanem a sötétben látó szeme segítségével, ugyanúgy, mint a baglyok. De az is lehet, hogy vadászás közben egyáltalán nincs szüksége a szemére: egyes vélekedések szerint nyitott csőrrel repül, és a rovarok egyszerűen belerepülnek a kitátott szájába (a fejméretéhez képest ennek a madárnak van a legnagyobb szájnyílása, hatalmas tollsörtékkel, amelyek a csőr belseje felé terelik az arra tévedt áldozatokat – így az alig rigó nagyságú madár egy kisebb kávéscsészényi rovarcsapdát tol maga előtt a levegőben).

Nevezik bagolyfecskének (az előbbiek miatt), és kecskefejőnek is – az utóbbi elnevezésnek a tudomány mai állása szerint semmi alapja sincs, a lappantyú ugyanis semmilyen körülmények között nem fej kecskét, csak a nyáj körül gyülekező rovarokra vadászik. Fészket nem rak, tojásait a földre tojja.

Mivel a sötétben repül, meglátni szinte lehetetlen, a madarászok leginkább az „akusztikus monitoring” útján tanulmányozzák (azaz figyelik a hangját). A faj európai állománya egyre ritkul, a magyar populáció is fogyatkozik. A védelem érdekében hasznos lenne, ha a szakemberek valamivel többet tudnának a szokásairól, ám az adatgyűjtést nehezíti, hogy a lappantyút a hagyományos módon – azaz hálóval – szinte lehetetlen befogni, többnyire ugyanis a kifeszített madarászhálók fölött repül. Jellemző adalék, hogy a magyarországi madárgyűrűzés kezdetei óta (azaz 102 év alatt) összesen 508 példányt sikerült befogni.

Tavaly a lappantyúkutatásban részt vevő madarászok számára engedélyezték a csalihangos befogást. Ennek során magnóról játsszák le a madár hívóhangját, aminek a hatására a lappantyú lejjebb ereszkedik, és belerepül a hálóba. A 2009-es kísérleti periódusban egyetlen szezon alatt 108 madarat sikerült így meggyűrűzni. A tavalyi siker után idén már szélesebb körben kerül sor a módszer alkalmazására, így néhány esztendőn belül a jelenleginél sokkal többet tudhatunk meg a titokzatos lappantyú szokásairól.