A háromdimenziós modellel annak az Archymylacris eggintoninak a kövületeit "keltették életre", amelyet a modernkori csótányok, imádkozó sáskák és termeszek ősének tekintenek - olvasható a LiveScience című tudományos hírportálon.

Az ominózus rovar, amelynek kövületei 2-9 centiméter hosszúak és 4 centiméter szélesek, a karbon földtörténeti időszakban, 359-299 millió évvel ezelőtt élt. Ez egy olyan időszak volt, amikor az élővilág épp csak elkezdte a szárazföld meghódítását.

"A karbon időszakot néha a csótányok korának is nevezik, hiszen az Archymylacris eggintoninak és rokonságának fosszíliái nagy számban kerülnek elő világszerte. Ezek koruk legelterjedtebb rovarai voltak" - hangsúlyozta Russel Garwood, az Imperial College London kutatója.

A Garwood és kollégái által megalkotott háromdimenziós modell révén a tudósoknak először nyílik lehetőségük megvizsgálni, hogy milyen fizikai tulajdonságai segítségével boldogulhatott az Archymylacris eggintoni a korai erdők talaján. A vizualizációnak köszönhetően kiderült, hogy lábain valamiféle "tapadókorongok" voltak, azok segítségével volt képes olyan sima felületeken közlekedni, mint amilyenek a fák levelei. A tudósok szerint valószínűleg a fák levelein, távol a ragadozóktól rakhatták le petéiket.

Az őscsótány végtagjain "karmok" is voltak, amelyek megkönnyítették a mászást olyan durva felületeken, mint a fakéreg. Így akár fákra is menekülhetett ellenségei elől, másrészt a magasban található élelemforrással változatossá tehette étrendjét. Végtagjai meglehetősen hosszúak voltak, vagyis az őscsótány igen fürge lehetett, ha futni kellett.

A rovar szájszerve olyan, mint a modernkori csótányoké, ebből kiindulva feltételezhető, hogy étrendje is hasonló volt: rothadó leveleket és rovarmaradványokat fogyasztott előszeretettel.

"Úgy véljük, hogy a csótányok ősei idejük jelentős részét az erdőben, a talajon tölthették, ahol rengeteg volt a rothadó növényi és rovarmaradvány. Ez valóságos rovarmennyország lehetett" - vélekedett Russel Garwood.