Aki szórakozásképpen 4-6 órát tölt naponta számítógépezéssel, tévénézéssel, mobilozással, már gyakorlatilag függőnek mondható. Különösen sok idő ez gyerekkorban, amikor meg kellene tapasztalni az életet. Elsőként Amerikában lett elismert pszichiátriai kórkép az internetfüggőség.

A magányos emberek válnak netfüggővé, vagy a netfüggők magányossá? Megelőzhető-e, hogy a gyereket beszippantsa a virtuális világ? Segít-e a kihúzott router vagy az új wifikód? És nem vagyunk-e már mi magunk is netfüggők vajon?

Egyebek mellett ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni Sándor Tünde a szombati Népszabadságban.

(Előzetes a Népszabadság Hétvége mellékletéből. A szombati lapszám digitális változatát itt vásárolhatják meg: >>>)