A kutatók a felfedezés alapján arra következtetnek, hogy a krokodilok alvás közben mindigcsak az egyik agyféltekéjüket pihentetik, míg a másikkal a környezetüket figyelik az esetleges veszély után kutatva - tájékoztatott a BBC.

Ezt az elképzelést támasztja alá az is, hogy nagyobb valószínűséggel hagyták nyitva az egyik szemüket a kísérlet során az állatok, ha egy ember is jelen volt a kísérletnél. Illetve a nyitva maradó szemüket folyamatosan a betolakodón tartották - magyarázza az egyik szerző, John Lesku.

Törpekrokodil egy kolumbiai állatkertben. Egyszerre csak az egyiket Dinuka Liyanawatte / Reuters

„Jól érzékelhetően az embert figyelték, amikor a szobában volt. Amikor pedig az illető elhagyta a termet, az állat akkor is arra a pontra szegezte a tekintetét, ahol az embert utoljára látta, mintegy szemmel tartva az esetleges fenyegetést.”

Ha a krokodilok egy fajtársukkal vannak egy helyiségben, akkor őket is követik a tekintetükkel. Ez általánosnak számít a csupán az egyik agyféltekéjükkel alvó vízi állatoknál. A képesség amiatt alakult ki, hogy az állatok egy csapatban mozogjanak és ne szakadjanak el egymástól ilyenkor sem. 

Ezzel szemben a hasonló alvási szokásokkal rendelkező madarak ezt a stratégiát a ragadozók észrevételére használják. „Vészhelyzetben a madarak gyakrabban alszanak úgy, hogy az egyik szemük nyitva marad, és ezt a szemüket a potenciális veszélyek kiszűrésére használják" - magyarázza Dr. Lesku. "A fiatal sós vízi krokodilok esetében egy kicsit mindkettőről szó van."

A kísérletet egy infravörös kamerákkal felszerelt aváriumban folytatták. A készülékek éjjel-nappal rögzítették az állatok mozdulatait.

A mostani eredményeket még elektrofiziológiai vizsgálatokkal is alá kell támasztania a kutatócsapatnak. Az agyhullámok vizsgálata szükséges ugyanis ahhoz, hogy kiderüljön, milyen agyi aktivitás kíséri a félig nyitott szemmel alvást. Lesku jelenleg ezeket a kísérleteket készíti elő kollégáival Németországban.

A csupán az egyik agyféltekével alvás egyáltalán nem számít egyedinek az állatvilágban. Számos madár és hüllő, vagy vízi emlős képes erre, például a rozmárok és a delfinek is. Lesku szerint a madarak és hüllők egy közös őse állhat a képesség mögött. Egyúttal a kutató új perspektívába is helyezi a felfedezését.

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az a normális, ahogyan mi alszunk, az egész agyunkkal egyszerre, a külvilágot kizárva. Ha azonban végigvesszük, hogy nem ez a jellemző a madarakra, sem a hüllőkre, akkor egyszerre kiderülhet, hogy ez az alvási technika a különleges. Úgy tűnik legalábbis,  hogy csak a szárazföldi emlősök nem alszanak ezzel az egy agyféltekés technikával" - mondja Lesku. „Számomra a legizgalmasabb az ezekben az eredményekben, hogy arra engednek következtetni, hogy ahogyan mi alszunk, az újdonságnak számíthat evolúciós értelemben.”