A vizsgálatban szereplő mintákat folyókból és tavakból, valamint - és ez az igazán aggasztó - az ivóvízhálózatból vették a Duna vízgyűjtő területén. A méréseket a Levegő Munkacsoport és a szlovák Fenntartható Alternatívák Központja a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program finanszírozta. A mintavételek a 2011. május 26. és június 21. közötti időszakra estek, vagyis a mezőgazdasági vegyszeres kezelések főszezonja után került rájuk sor.

Mind a 31 vizsgált vízminta tartalmazott kisebb-nagyobb mennyiségben növényvédőszer-maradékokat. A minták közül egy származik az osztrák-szlovák határról, négy Szlovákiából és 26 Magyarországról. Két május végi budapesti ivóvízminta jelentősen a határérték fölött mutatott gyomirtásra használt acetoklórt, az egyikben literenként 221, a másikban 173 nanogramm volt a mért érték a megengedett 100 nanogramm helyett. Az acetoklór a Kaliforniai Környezetvédelmi Ügynökség szerint rákot okoz. Ilyen besorolása Európában nincsen, ám szerepel a hormonrendszert károsító anyagok európai uniós listáján.

Az elemzés tanúsága szerint a leggyakrabban felbukkanó vízszennyező az acetoklór, amely egy híján az összes mintában előfordult. Viszonylag gyakran találtak metolaklórt, továbbá néhány esetben az évek óta betiltott és a gyomorrák kialakulásával összefüggésbe hozott atrazint, valamint a szintén a forgalomból már kivont trifluralint. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetében elvégzett laborvizsgálat szerint azok a növényvédő szerek, amelyek megjelennek a Dunában, kisebb koncentrációban kimérhetőek az ivóvízben is.

-El szeretnénk érni, hogy egész évben mindenki egészséges ivóvizet ihasson. A vizsgálat eredményei remélhetőleg rádöbbentik a döntéshozókat, hogy határozott intézkedéseket kell hozniuk a folyóinkat és tavainkat érő mezőgazdasági eredetű szennyezés csökkentésére – nyilatkozta Simon Gergely környezetkémikus, a Levegő Munkacsoport programvezetője. A szakember lapunk kérdésére elmondta: nem egyszeri jelenségről van szó, az ivóvíz vegyszer-szennyeződése évről évre szezonálisan ismétlődik.

Simon Gergely azt is hozzáfűzte: sajnos a mostanihoz hasonló eseti mérések csak a szennyezés kimutatására alkalmasak, de a források és a folyamatok földerítésére, a szennyezés megelőzésére már nem - utóbbihoz a hazai vizek, illetve a vegyszerhasználat folyamatos monitorozására lenne szükség. Annál is inkább, mivel a vizsgált mintákban rendre olyan vegyszerek is megjelennek, amelyeknek a használatát elvben már betiltották. Fontos lenne a hatósági ellenőrzés megerősítése és a kockázatcsökkentő, felvilágosító programok fokozott finanszírozása. Minderre annál is inkább szükség van, mert az elmúlt években történt leépítések után az ellenőrző hatóságok már alkalmatlanok a túlzott, illetve tiltott vegyszerezés visszaszorítására.

Simon Gergely arra is felhívta a figyelmet: a mérési adatokból egyáltalán nem az következik, hogy ezentúl csak ásványvizet ihatunk. A palackozott ásványvizek forgalmazása szintén súlyos környezeti problémák forrása (a hulladéktól a szállítási környezetszennyezésen keresztül az a tisztának gondolt vizekben is időről időre felbukkanó ártalmas anyagokig, mint amilyen például a PET palackból származó, mérgező hatású antimon.