Nem épül űrbázis a Holdon
Barack Obama amerikai elnök a 2011-es költségvetés tervezetében kezdeményezte, hogy töröljék azt a tervet, amelynek értelmében amerikai űrhajósok visszatérnének a Holdra. Az elnöki üzenet világos: az elkövetkezendő években nincs pénz arra, hogy megvalósítsák az úgynevezett Constellation-programot, amelynek értelmében 2020 körül az amerikaiak ismét "régi sikereik színhelyére", vagyis a Holdra utaznának, de már nem néhány napra, hanem holdbázist kiépítve űrhajósok csapatai dolgoznának huzamosabb ideg a Föld égi kísérőjén egymás váltva, hasonlóan a Nemzetközi Űrállomáson folyó programhoz. A másik nagy kiesés az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA háza táján: az idén befejeződik az űrrepülőgép-program, és ezzel lezárul egy csaknem 30 éves korszak az amerikai űrhajózás történetében - írja Hegedűs GYörgy, az MTI szakértője.
Az űrrepülőgépek kivonása azt jelenti, hogy gyakorlatilag csak oroszok rendelkeznek olyan űreszközökkel (Szojuzok, Progressz teherűrhajók), amelyekkel biztosítani lehet majd a Föld körül hozzávetőleg 350 kilométeres magasságban keringő Nemzetközi Űrállomás ellátását. Igaz, az űrbázis gyakorlatilag már elkészült, hat űrhajósnak tud otthont adni hosszabb időre. Nagyobb modulok és egyéb berendezések szállítására - amelyeket csak az űrrepülőgépek rakterében lehetett feljuttatni - már nem lesz szükség. Felvetődik tehát a kérdés, hogy a következő években milyen célokat tűzzön - tűzhet - maga elé a NASA az emberes űrhajózás terén.
Az elnök választási kampányában még támogatta a holdutazási terveket, de most úgy döntött, hogy felülvizsgáltatja elődje elképzeléseit. A feladat megoldására tíztagú bizottságot kért fel. A szakértői csoportot Norman Augustine, a Lockheed Martin cég korábbi vezérigazgatója vezeti. A bizottság már korábban is lesújtó véleménnyel volt az új Holdra szállási tervek valóra váltását illetően, ugyanis nem tartja lehetségesnek, hogy a szűkös pénzügyi forrásokra való tekintettel a NASA képes megbirkózni az ambiciózus célok teljesítésével.
A megtakarítási elképzelések közé tartozik, hogy erősítik a magánszektor szerepét az amerikai űrhajózásban, így biztosítva az amerikai űrhajósok, illetve teherrakományok "kézbesítését" a Nemzetközi Űrállomásra, miközben jelentősen enyhíteni tudnak a NASA pénzügyi terhein, mert valóban nincs anyagi fedezet az emberes bolygókutatás felfuttatására. Olyan hatalmas összegeket vinnének el ezek a programok - hosszú távon több száz milliárd dollárt -, amilyeneket az Egyesült Államok jelenlegi válságos helyzetében egyszerűen nem tud előteremteni. Azzal is számolni kell, hogy ez a sanyarú anyagi helyzet nem fog egyhamar megszűnni, túl sok a probléma és túl mélyrehatóak a bajok.
Az elkövetkező évtized amerikai űrhajózása tehát valóban nem lehet túlságosan ambiciózus. Ugyanakkor presztízskérdés marad az Egyesült Államok számára a fejlett technológiájú űrhajózás, hiszen a világűr meghódításában még mindig ez az ország jár az élen.
A Holdra való visszatérés tervének elvetése egyben azt is jelentheti, hogy az amerikaiak egyelőre letesznek nagy álmuk megvalósításáról, a Mars meghódításáról is. Korábban ugyanis úgy tervezték, hogy a Holdat - miután űrhajósok visszatértek rá - ugródeszkaként használják fel a vörös bolygóra való utazáshoz. Ehhez azonban újabb generációjú hordozórakétákra lenne szükség.
Franklin Chang-Diaz, a Costa Rica-i származású veterán amerikai űrhajós néhány éve kidolgozta egy elektromos meghajtású rakéta tervét, de a NASA végül is elvetette elképzelését. Chang-Diaz továbbra is váltig állítja, hogy hatalmas ugrást kell végrehajtani a technológiai fejlesztések terén, mert hagyományos hordozóeszközökkel sohasem lehet eljutni a Marsra.
Egyes NASA-szakértők és az amerikai űrkutatási szervezeten kívüli szakemberek szerint azonban a vörös bolygó felé vezető út közbülső állomásaként szóba jöhetnének kisbolygók. Persze ehhez is újgenerációjú hordozórakéták kellenének, amelyek kifejlesztése roppant költséges dolog. Viszont a parányi égitestek gravitációs ereje elenyésző, így róluk továbbrepülni a Marsra már nem igényelne nagy erőfeszítést.
Egyelőre teljes a tanácstalanság a tekintetben, hogy az Egyesült Álalmok milyen célpontot szemeljen ki magának, ahova űrhajósokat küldhetne. A Constellation-program keretében az Ares-I hordozórakéta és a holdutazásra szánt Orion űrhajó kifejlesztésére eddig 9 milliárd dollár költöttek. Sokan úgy vélik, hogy kár lenne felhagyni a programmal.
Az amerikai űrkutatásban dolgozók közül sokakat érzelmi szálak is kötnek ahhoz, hogy emberekkel történő űrutazások előtt újabb távlatok nyíljanak. Emellett az sem mindegy, hogy az űripari fejlesztések visszafogása intézetek bezárásához vezethet, ami sokakat munkanélkülivé tesz.
A minap Harrison Schmitt volt űrhajós - aki az Apollo-17 expedícióval járt a Holdon 1972-ben, az volt az utolsó ilyen jellegű misszió - a The Washington Post hasábjain kemény szavakkal bírálta, hogy az Obama-kormány törölte a Constellation-programot. "Ez a vezetés nem hisz Amerika kivételességében" - vélekedett Schmitt, aki az első tudósűrhajósként, geológusként gyűjtötte hozzáértőként a Hold felszínén lévő köveket.
Lesújtó szavai azt a felháborodást tükrözik, amellyel az amerikai űrhajósok közösség a Fehér Ház szándékát fogadta.
