Radu Berceanu közlekedési miniszter szerint a folyó Calarasi és Braila közötti mintegy 200 km-es szakaszán a hajózás fejlesztése azért szünetel, mert vizák szaporodó helyét fedezték fel. A WWF Duna-Kárpát Programirodájának bukaresti munkatársai ennek éppen ellenkezőjét látják. A román közlekedési tárca az érintett folyószakasz hajózhatóságának fejlesztését olyan beavatkozásokkal akarja megoldani, amelyek visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el a folyó medrében, károsan érintve a folyó élővilágát. A tervezett műtárgyak és mederkotrások megsemmisítik a halak szaporodó helyét és megakadályozzák a vándorlásukat. A vándorlás legnagyobb gátjai jelenleg a Románia és Szerbia határán lévő Vaskapu vízerőművek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a Vaskapu felett Szerbiában, vagy Magyarországon vizák jelenjenek meg a Dunában. Ugyanezt a hatást válthatja ki, ha a mesterséges beavatkozások miatt a halak számára átjárhatatlanná válik a Calarasi-Braila közti folyószakasz Romániában.

"A hajózhatóság fejlesztése nem kell, hogy konfliktusba kerüljön a fajok és élőhelyek megmentését célzó természetvédelemi projektekkel." - mondja Orieta Hulea a WWF vizes élőhely programvezetője. "Vannak olyan megoldások, melyek az ember és a természet érdekeit egyaránt szolgálják. Ezeket kell megkeresni és alkalmazni a projektek kivitelezése során." - állítja a szakértő.

A román kormánynak nem ez az első megnyilatkozása, mely háttérbe szorítja a természetvédelmi érdekeket. 2009 szeptemberében a román parlament mezőgazdasági és természetvédelmi bizottsága feloldotta a vizák kereskedelmi célú halászatának 2006-ban meghirdetett tíz éves moratóriumát. A WWF és a Duna-Delta megmentéséért dolgozó civil szervezetek utcai demonstrációkkal tiltakoztak a döntés ellen, amit rövid időn belül visszavontak.

Románia szerencsére sokat tesz a vizák megmentésért is. 2006 óta 4 millió eurót, több mint 1 milliárd forintot költöttek különböző rehabilitációs programokra. A szakértők szerint nagyon időszerű volt ezeket a programokat elkezdeni, mert a Dunában a vizák száma az 1960-as évek óta drámaian lecsökkent.

A vizák megőrzése nem csak gazdasági szempontból és a kaviár-kereskedelem miatt fontos. A viza a Duna élővilágának jelképe. Ez a faj a tengeri és a folyóvízi ökoszisztémák egységét mutatja, hiszen életéhez és szaporodásához tengeri és folyóvízi környezetre egyaránt szükség van. A folyóvízi környezet a folyószabályozások óta nagyon sokat változott.

Magyarországon a viza kihalt, a 19. század második felében már csak elvétve találkoztak vele a Duna hazai szakaszán. Jelenleg senki nem tudja, hogy képes lenne-e ismét elszaporodni az egykori magyarországi élőhelyeken. Az érintett Duna menti országok kutatóinak aprólékos munkájára van szükség ahhoz, hogy erre a kérdésre választ kapjunk.