Úgy viselkedik a jelenlegi hatalom a városi fákkal, mintha valami személyes elszámolnivalója lenne velük – könnyen alakul ki az emberben ez a vélemény a közelmúlt állami beruházásairól szóló híreket figyelve. Érdemes egy kicsit visszanézni: vajon az elődök is ugyanilyen fanyűvők voltak-e.

Hargitai Miklós, a szombaton megjelenő Hétvége mellékletben visszanéz, de főképpen a jelen helyzeten szomorkodik. Többek között ezt írja: „A fák összes ökológiai szolgáltatását nemhogy beárazni, de összeszámolni is nehéz. Szén-dioxidot kötnek meg, oxigént bocsátanak ki (egy 80 éves lombos fa képes egy felnőtt ember oxigénszükségletét fedezni), párásítják, pormentesítik, valamint a párologtatás és az árnyék együttes hatásával hűsítik a levegőt, továbbá lefogják a zajt. Erre a sok áldásos hatásra a XIX. század óta, az első közparkjaink létesítésétől figyelnek oda tudatosan a várostervezők. A XX. század elején indult el a vidéki főterek és a széles utcák fásítása, és a zöld hullám."

(Részlet a Népszabadság szombati Hétvége mellékletében megjelenő cikkből. A lap digitális változatát itt vásárolhatják meg: >>>)

Móricz-Sabján Simon / Népszabadság