Egyelőre csupán "tapasztalati tény" (azaz észlelet), hogy idén kevesebb a fecske a tavalyinál, a magyarországi állományról ugyanis az első érdemi adatok majd csak a nyári második költés utáni számlálás, illetve az őszi madárgyűrűzés során keletkeznek. Az viszont bizonyos, hogy az apró költöző madarak számára a magyarországi tavasz eddig nem alakult igazán jól.

A tavaszi fecskevonulás befejezését – vagyis a madarak Magyarországra érkezését – nem lehet konkrét időponthoz kötni. Valójában egy hosszabb, egy-másfél hónapos időszakról van szó, amelybe beletartozik a több hullámban történő voltaképpeni megérkezés, az úti fáradalmak kipihenése, a fészkelőterületek elfoglalása, illetve ezzel párhuzamosan sokszor a párválasztás is.

Elsőként az ún. szuperhímek, vagyis a legjobb genetikai adottságokkal rendelkező "családfenntartók" érkeznek, általában március második felében. Az ő kiváltságuk, hogy válogassanak a legjobb fészkelőhelyek, illetve az először befutó, szintén kiemelkedő tulajdonságokkal bíró tojók közül. Az "első fecskék" többnyire a hosszabb, erősen villás farkukról és színesebb tollazatukról felismerhető füstifecskék közül kerülnek ki (Idehaza három fecskefaj fészkel: a nyitott peremű sárfészket építő füstifecske, a zárt, csak egy kis nyíláson át megközelíthető fészekben költő molnárfecske, és a homokpartokba vájt lyukakban fészkelő partifecske), de mostanra már az összes hazai fecskefaj megérkezett, és a madarak már a tojásokon ülnek. 

Az előző hetek azonban meglehetősen kalandosra sikerültek: a tél sokáig elhúzódott, ami késleltette a vonulást, és az első körben ideérkező madarak alig találtak táplálékot (a fecske kizárólag rovarokon él). A vonulás főidejében néhány napig még fagyott is, márpedig a fagyos időben a fecske fő táplálékát adó apró repülő rovarok elbújnak, illetve rosszabb esetben el is pusztulnak. A tavasz második fele száraz és meleg volt, ami két ok miatt is hátrányos: ilyenkor kevesebb a szúnyog, és alig akad olyan saras terület, ahol a fecskék a fészeképítéshez szükséges alapanyagot össze tudnák gyűjteni. A Magyar Madártani Egyesület május elején "narancs riasztást" adott ki, és arra kérte a madárbarátokat, hogy locsolással, apró "sártálcák" kikészítésével vagy végső esetben az interneten is beszerezhető mesterséges fecskefészkek telepítésével próbáljanak segíteni a madarakon.

Az elmúlt napok esőzései a sárhiányt jórészt megoldották – igaz, a fészeképítés szempontjából kissé későn –, a lehűlés és a szeles idő azonban megritkította a rovarokat, ami a táplálkozást erősen megnehezíti – igaz, a fészkén ülő madár relatíve keveset fogyaszt. Sokkal fontosabb, hogy egy-két hét múlva, amikor a fiókák kikelnek, viszonylag meleg és szélcsendes idő legyen.

A fecskék az időjárás változásainak leginkább kiszolgáltatottabb madaraink, egy-egy rosszkor érkező hidegfront vagy tartós eső akár egy egész költést eredménytelenné tehet. Ugyanilyen sorsdöntő a vonulási időben uralkodó időjárás. Az elmúlt néhány évben a vonulási és a költési időben is volt példa jelentős fecskepusztulással járó anomáliára. Az előbb ismertetett okok miatt a fecskepopuláció viszonylag tág határok között ingadozik, az utóbbi időszakban kirajzolódó tendencia azonban egyértelműen az állomány csökkenését jelzi. Korábban némiképp hasonló volt a helyzet a tavasz másik emblematikus madarával, a gólyával is, amelynek hazai állománya az elmúlt évtizedekben 8 ezerről 5-6 ezer párra csökkent, mostanában viszont – a vizes élőhelyekre és a fészkelőhelyekre is kiterjedő védelmi intézkedések hatására – stabilizálódni látszik.