Misztikus víznyelőbe ereszkedett egy kutatócsoport
A víznyelőt idén júliusban fedezték fel, miután ismeretlen eredetű kitörés nyomán a helyszíntől 120 méterre is repültek talaj- és kőzetdarabok. Először azt hitték, hogy a jelenség egy közeli földgázmezőn zajló kitöréssel hozható összefüggésbe, de miután radarral alaposan megvizsgálták a helyszínt, arra a következtetésre jutottak, hogy nagy valószínűséggel valamilyen természeti jelenség állhat a háttérben, ezért a terület további kutatást igényel.
A víznyelőt helikopterrel a környék felett köröző olaj- és gázipari szakemberek fedezték fel, illetve filmezték le a Jamal-félszigeten - az északi sarkkörön túl élő őslakosok nyelvén a Jamal kifejezés a világ végét jelenti. Azóta két újabb megmagyarázhatatlan víznyelőre bukkantak a messzi északon.
Az első tudományos expedíció néhány nappal a víznyelő felfedezése után érkezett a helyszínre, de érdemi munkát nem tudtak végezni, mert minden csupa sár volt, a lyuk mélyén pedig állt a víz. A mostani expedíciót egyik tényező sem hátráltatta, mert időközben minden megfagyott.
A víznyelő keletkezésére számos ötlet merült fel – van, aki palagázrobbanásról beszélt, mások meteoritbecsapódással magyarázták a jelenséget, de olyan is akadt, aki a klímaváltozást okolta. Az utóbbiak szerint az olvadó talajban összegyűlt metán robbanhatott fel.
Anton Szinitszkíj, a Gazprom geológusa szerint – felvetéséről a Komszomolszkaja Pravda számolt be – ezért a jelenségért ugyanaz a gázhidrát felelős, mint a hajók eltűnéséért a Bermuda-háromszögben. A gázhidrát első ránézésre olyan, mint a jég, ellenben metántartalma miatt meg lehet gyújtani, ezért égő jégnek is nevezik. Egy köbméternyi gázhidrátból akár 160-200 köbméter metán is felszabadulhat. Ezzel az elvvel magyarázzák a Bermuda-háromszög rejtélyét is. Eszerint a gázhidrát-robbanás annyira lecsökkenti a víz sűrűségét, hogy egyszerűen elmerülnek benne a hajók.
Az expedícióról beszámoló The Guardian arról nem írt, hogy a legutóbb a helyszínen kutató csapat mire jutott.