Minden tudnivaló a vörösiszapról az Akadémiától
Az összeállítás ismerteti a vörösiszap összetételét, amely nem mérgező, viszont a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A nátronlúg (nátrium hidroxid) ugyanis erősen lúgos anyag, amely égési sérüléseket, szembe kerülve pedig szemkárosodást okozhat. Ennek oka, hogy amikor a nátronlúg vízzel (például a bőrben levő vízzel) érintkezik, hő fejlődik, utóbbi helyi felmelegedést vált ki, égési sérüléseket okozva. A vörösiszappal, és így a benne levő nátronlúggal történő érintkezés esetén a gyors, bő vizes lemosással a sérülések elkerülhetők.
A honlapról megtudható, hogy hogyan gyűjtik össze a szakemberek, ahol lehet, a vörösiszapot, vagy semlegesítő szerrel a lúgot megkötve miként akadályozzák meg a lúg beszivárgását a talajba illetve azt, hogy a szél elhordja a porát. Az összeállítás ismerteti a semlegesítés módját, de arra is kitér, miért veszélyes az iszap kiszáradása.
"A kiömlött iszap kiszáradása azért veszélyforrás, mert az anyag nagyon finom szemcsékből áll, melyeket a légáramlat könnyen felkap és levegőből a légutakba kerülhet. Itt mint por - különösen még a semlegesítés előtt mint lúgos kémhatású anyagokat tartalmazó por - irritálja a légutakat és a tüdőt. A porszemcsék mérete és alakja is nagyon fontos tényező az esetleges egészségre káros hatások szempontjából. Amennyiben nem csökkentették előzőleg az iszap lúgosságát, úgy az is kifejthet káros hatást a tüdőre" - olvasható a honlapon.
Az ismertetőből megtudható, hogy radioaktív sugárzásveszélynek nincs kitéve a lakosság és a vörösiszap nem tartalmaz olyan különlegesen veszélyes nehézfémeket, mint a kadmium, vagy a higany. Jelentéktelen mennyiségben tartalmaz ólmot, amit csak a legmodernebb elemzési technikákkal lehet kimutatni, de egészségkárosító mennyiségben nincs jelen. Tartalmaz ritkafémeket, ezek összkoncentrációja a vörösiszapban azonban nem haladja meg a 0,3 százalékot.
A honlap gyakorlati tanácsokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy hogyan távolítható el a vörösiszap-szennyeződés a lakóházak külső és belső falairól, a padlóról, vagy hogy hová lehet összegyűjteni az iszapot, s arra is választ ad, biztonságos-e visszaköltözni a megtisztított házakba, miután kitakarították.
A legtöbb helyen valószínűleg nem lesz szükség talajcserére, elegendő lesz a semlegesítés, az iszap feltakarítása, és a maradék beszántása (a porzás elkerülésére). A portál ismerteti, hogy milyen káros hatások érhetik az állatokat, amelyek ugyanúgy lúgmarást szenvedhetnek, miként az emberek.
Az összeállítás szerzői megválaszolják, hogy milyen hatással van a vörösiszap talajra, milyen következményekkel járhat a szárazföldi "életközösségek" károsodása, s mi történt a Torna-patak élővilágával, amelyben az MTA Balatoni Limonológiai Kutaóintézetének munkatársai tavaly 9 halfaj jelenlétét mutatták ki. A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúgtartalma miatt (pH 13 körül) erősen maró hatású és szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. Ezek között növényi és állati szervezetek egyaránt vannak, a gerinctelen szervezetektől a halakig. Az alsóbb szakaszokon a hígulás miatt a nátronlúg hatása fokozatosan csökken.
"Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra. Biztosat tehát nem lehet mondani, majd a hidrobiológiai monitoring (azaz a változásokat felmérő) vizsgálatokból derül ki a jövő év során, hogy milyen a regeneráció sebessége" - olvasható az MTA honlapján.
