Michelangelo titkos üzenete?
Polcokat tölthetnének meg a kötetek, amelyek a festő-szobrász-költő zseninek, Michelangelónak életéről és munkásságáról megjelentek. Érthető, ő az egyetemes művészet egyik legnagyobbja, akinek sokszínűségét bizonyítják művei - a finoman faragott Pieta csendes anyai gyászától a kőtömbökből kiszabadulni képtelen, nyersen megmunkált rabszolgaszobrokig, és persze velük egy sorban csodálatos, nagyszerű képekig. Ezek közül is kiemelkednek a Sixtus-kápolna monumentális festményei, a Biblia könyveiben megírtak látomásos ábrázolása. Más festőnek már egyedül ezek meghoznák a maradandó világhírt.
Sokéves tudományos kutatásuk eredményeként megjelent az idén egy könyv, Benjamin Blech New York-i talmudprofesszor rabbinak és Roy Doliner művészettörténeti írónak a munkája. A sixtusi titkok című műnek már az alcíme is izgalmakat ígér: Michelangelo titkos üzenetei a Vatikán szívében.
Ugyan milyen titkokat, milyen kódolt üzeneteket rejtegethetnek a monumentális képek? Valóban általuk akarta volna kifejteni a festő elgondolásait arról, hogyan vélekedik a testvériségről, a toleranciáról, a szabadgondolkodásról? Lázadt-e a hatalom ellen, mint minden nagy művész, vagy csak az utókor akarja a saját nézeteit belemagyarázni a művekbe?
Kétségtelen, hogy egy ilyen nagyszabású, több mint 300 alakot tartalmazó, rendkívül mozgalmas műben, mint amilyen az Ádám teremtése mennyezetkép vagy az ugyancsak rendkívül összetett Utolsó ítélet oltárkép rengeteg szándékos, de akár véletlen összefüggés is felfedezhető. Egy amerikai orvos, F. L. Meshberger például az Ádámba lelket lehelő Úristennek és az őt körülvevő alakok megformálásában az emberi agynak és gerincvelőnek a lenyomatát látja. Valóban, ha már így felhívták rá a figyelmünket, úgy tetszik, mintha a köpenynyel körülvett Isten, mögötte, mellette az angyalokkal egy agymetszet körvonalába burkolózna, amiben megtalálható a hipofízis, a tápláló főütőerek is. Rendben, de mit üzenhet ez az ábrázolás? Meshberger erre is talált választ a tanulmányában: Michelangelo ezzel a kódolt üzenettel hozta kapcsolatba az emberi agyat az isteni szellemiséggel. Hogy miért kódolt? Erre is megfelel a jeles doktor: a nagy festő korában az anatómiai ábrázolások tiltottak voltak, ezért rejtett az üzenet. Meshberger közel két évtizede publikált írása vihart és elismerést egyaránt kiváltott. Mindenesetre akadtak, akik még tovább mentek, például brazil és venezuelai orvosok egy csoportja még más emberi szerveket is felfedezni vélt a jelenetek körvonalaiban. Így például mintha az Utolsó ítélet felső részének szimmetrikus körvonalai az emberi tüdőlebenyeket vetítenék rejtetten elénk. Sőt, ebbe a freskóba még Dante híres képmásának arcélvonalait is beleképzelik.
Az amerikai rabbi és szerzőtársa viszont a kabbalával hozza összefüggésbe egyes művek jeleneteit, mert szerintük Michelangelo így akarta figyelmeztetni a papságot arra, hogy hitük gyökerei az Ószövetségbe, a zsidó kultúrába nyúlnak le. A reneszánsz tudósai, filozófusai előszeretettel fordultak az ókor misztikus eszmerendszeréhez, a kabbalához, amelynek például egyik elméleti ága abban teljesedett ki, hogy a héber ábécé betűinek egyúttal számértékük van, és hívei így vonnak le következtetéseket, jóslatokat, intéseket a szövegekből. A kor egyik jeles gondolkodója, Giovanni Pico della Mirandola - akinek munkái nagy hatással voltak Michelangelóra - Platón filozófiája, a kereszténység eszmerendszere és a zsidó kabbala felfogása közötti mély összefüggéseket próbálta meg műveiben feltárni. Blech és Doliner például a jelenetből, amelyben Dávid leüti a már földön fekvő Góliátot, a héber gimel betű körvonalát olvassa ki. Ez a zsidó kabbala szerint egyúttal az erőt jelenti (g\\\'vurah). Avagy a Jeremiás próféta lábainál található íráson feltűnik az alef, a héber első betű, amely egyúttal 1-et is jelent, vagyis a kabbalában Istent. De egyúttal mellette ott áll az ajin is, ami viszont a rossz, a hamisak szimbóluma.
A rendkívül bonyolult, sok ágból álló - és a modern eszmerendszerek felfogásával nehezen vagy sehogyan sem összeegyeztethető - kabbalára még számos utalást találnak a szerzők, ám találnak sokkal világibb, a kortársakra utaló ábrázolásokat is. Így például Zakariás próféta nemcsak hogy II. Gyula pápa családi színeibe, kék-sárgába van öltöztetve, hanem a festő által igen kevéssé kedvelt pápa arcvonásait is viseli. Ez még önmagában nem lenne baj, de a szerzők felfedezték, hogy a közvetlenül a próféta háta mögött látható angyal obszcén jelet mutat az ujjával. Még kegyetlenebb bosszút állt a művész a pápai ceremóniamesteren. Biagio da Cesena állandóan kritizálta őt, főleg a sok meztelen figura miatt. Nem elég, hogy Cesena arcvonásait kapta Minos az Utolsó ítéletben, de ráadásul egy kígyó harapdálja a férfiak számára legkényesebb szervét is.
Nagyon érdekesek azok az ábrázolások is, amelyek eltérnek az egyház elfogadott tanításaitól. Így például Michelangelónál Éva nem Ádám bordájából, hanem az oldalából kél életre, ami a szerzők szerint mintegy a női egyenlőségnek egyfajta kifejezése. De az is figyelemre méltó, hogy a bűnbeesés almáját Ádám, és nem Éva szakítja le, és nem is alma-, hanem fügefáról. Meglehet - állítja Blech és Doliner -, hogy ezzel is visszanyúlik a mester a zsidó eredetekhez, minthogy a zsidó szövegekben a tiltott gyümölcs füge alakjában jelenik meg. Még elgondolkodtatóbb jeleket fedeznek fel az amerikai szerzők a mennyezeti freskó után mintegy húsz évvel később festett Utolsó ítéletben. A vad kavargásban torlódó kárhozottak és üdvözültek között a középpontban áll az ítélkező Jézus, akinek alakja és arca meglepő hasonlóságot mutat a belvedere-i Apollóval. Tekintetét egyetlen figurára veti, és ennek vonásaiban Tommaso de Cavalierit, a festő titkos szerelmét vélik látni Blechék. Hasonlóképpen a Jézus mögött lebegő Mária egy nőre néz, akinek viszont az arca feltehetőleg a szabadgondolkodó Vittoria Colonna, Michelangelo szellemi barátnőjének vonásait hordozza.
Érdekes és elgondolkodtató szimbólumok. De vajon valóban üzentek kódolt jelekkel a reneszánsz zseniális óriásai, avagy csupán a mi korunk próbálja eszméit, felfogását rávetíteni kolosszális műveikre? Ki-ki választhat szellemi kötődései, gondolkodásmódja szerint. Mindenesetre addig is a legcélszerűbb, ha elsősorban magukat a műveket tanulmányozzuk, és gyönyörködve okulunk belőlük.
