A Gale-kráterben lévő marsjáró műszerei eddig roppant alacsony koncentrációban érzékelték a légkörben lévő metánt, ám a mérések két hónapja alatt négy alkalommal ehhez képest tízszeres mennyiségű csúcsokat is észleltek.

A NASA szakértői szerint a metán forrása nagy valószínűséggel a közelben, a kráter peremén belül, vagy azon kívül, a felszín alatt lehet. Elképzelhető, hogy a gáz természetes geológiai folyamatok eredményeképp keletkezett, de ehhez elemezni kellene a gáz szénizotópjainak összetételét, amihez nagyobb mennyiségű metán kellene. A program irányítói remélik, hogy képesek lesznek valamelyik kibocsátási csúcs idején a befogott metánmolekulákat felszaporítani. Ha az izotóp-összetétel hasonló lenne a földiéhez, az az élet bizonyítékával érne fel. Ez persze valamikori élet lehet, vagyis hajdan élt és elpusztult élőlények, akár mikroorganizmusok maradványai, s a belőlük keletkezett gáz szorulhatott a kőzetekbe.

Az eddigi adatokból az szűrhető le, hogy a Marson mintegy 5000 tonna metán lehet, ami összehasonlítva a Földön található 500 millió tonnával, elenyésző mennyiség.