Az első magyar műhold története 2007-ben kezdődött – ekkor állt össze egy mérnökcsapat a Műegyetem két tanszéke, az Elektronikus Eszközök Tanszéke és a Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék munkatársaiból. Őket segítette a Műegyetem Űrcsoportja, a Magyar Űrkutatási Iroda és még nagyjából hatvan szponzor – van, amelyik egy forrasztópákát, egy másik 15 millió forintot adott. Hatvanezer munkaórából és nagyjából egymillió euróból 2011 végére elkészült az egy köbdeciméter térfogatú magyar műhold.

A Masat-1-et 2012. február 13-án indították a Francia Guayana-i Kourou melletti űrközpontból. A felbocsátás után két órával önálló pályára állt, nem sokkal később már hazánkban is vették adását. Azóta is folyamatosan küldte az adatcsomagokat – ami azért nagy szó, mert a magyar műholddal együtt felküldött hat másik műhold közül öt be sem kapcsolt, a spanyol pedig pár hónapnyi működés után bedöglött.

A mérnökcsapat meghatározó alakja, Horváth Gyula szerint a Masat-1 történelmet írt, amikor 2012. március nyolcadikán elkészítette első saját űrfelvételét. A kép Afrikát ábrázolja. A fedélzeten lévő kamera két darab 100 forintos érmével megegyező tömegű, maximális felbontása 640-480 képpont.

A budapesti földi központ munkatársait több alkalommal is frász kerülgette, hiszen az űrszemét a Masat-1 létét is veszélyeztette. 2012-ben egy húsz centiméteres működésképtelen műholdból származó törmelékdarab került túl közel, 2013-ban egy több éve nem működő, nagyjából kéttonnás műhold mellett suhant el 170 méteres távolságban – sejthetjük, hogy ütközés esetén melyik húzta volna a rövidebbet.

A műhold végét nem műszaki hiba okozza, hanem fizikai folyamatok. A gravitációnak köszönhetően az eredetileg 1450-350 kilométeres elliptikus pályán keringő eszköz egyre közelebb került a Földhöz (ma délelőtt már 269-196 kilométeres pályán keringett). A közeledés egyre gyorsul, olyannyira, hogy két napon belül eléri 100 kilométeres magasságot. Itt már olyan sűrű a légkör, hogy gyorsan lefékeződik a műhold, nem folytathatja a Föld körüli keringést.

A légkör fékező hatása miatt az űreszköz felületét a földfelszíni napsütés százszorosát, de akár ezerszeresét is meghaladó erősségű hőhatás is éri. Ezért a műhold hőmérséklete rohamosan növekszik. Ennek hatására először különböző fedélzeti rendszerek állnak le, majd a folyamatos rádióadás is abbamarad, a műhold elhallgat. A hőmérséklet további emelkedésével a műhold további elektronikái véglegesen tönkremennek, majd szerkezeti egysége is megbomlik. Az alumínium vázelemek elolvadnak, felizzanak, a műhold darabokra hullik. Végül a darabok is elpárolognak, így a műhold nyomtalanul megsemmisül.

Ez az egész folyamat 15-20 perc alatt lezajlik. Erre péntek este tíz és szombat délután három óra között kerül sor – a legvalószínűbb időpont szombat hajnali hat óra.