Ugyan nem sikerült megoldani az energiaproblémákat, a Philae-től továbbra is mindenhonnan sziklák takarják el a Napot, az Európai Űrügynökségénél azonban tartanak attól, hogy a beépített energiaforrás az éjszaka folyamán kimerül, így szeretnének annyi adatot gyűjteni az üstökös talajának, esetleg szerves molekulákat is tartalmazó anyagából, amennyit csak tudnak.

A napelemtáblák önmagukban nem szolgáltatnak elegendő energiát, az egyiket ugyanis 12 óránként csak egy óra húsz percen át éri napsugárzás, a másikat mindössze húsz percig. Eközben az üstökös körül keringő Rosetta űrszonda fedélzetéről továbbra is igyekeznek a 3 lábán mégis stabilan álló Philae pontos helyzetét meghatározni. Jelenleg az eddig érkezett adatok és a 84 elküldött kép elemzése folyik. Ha a következő, éjszakai kapcsolatfelvétel során úgy döntenek és még lehetőség van rá, megpróbálják elforgatni a napelemeket, hátha olyan helyzetbe kerülnek, ahol hosszabb ideig éri őket a Nap. Végső esetben felmerült, hogy a leszállóegységet újra felemelkedésre késztetik, reménykedve, hogy optimálisabb helyzetbe ereszkedik vissza. Ez azonban kockázatos vállalkozás, hiszen az üstökösön a gravitáció a földi százezred része, így minden ilyen manőver kiszámíthatatlan következményekkel is járhat.

A Rosetta egyik műszerének korábbi méréseiből kiderült, az üstökös körül a róla a Nap felé tartva egyre gyorsabban leváló anyagok miatt elég büdös lehet, amit záptojás szagú kénhidrogén, istállószagú szalmiákszesz és fanyar, fojtó szagú formaldehid alkot a ciánsav keserűmandula-illatával elegyítve. Ehhez még kevés metanolos alkoholbűz és ecetes kén-dioxid is járul. Mindez fontos adalék a Naprendszert alkotó anyagok és az élet eredetének vizsgálatához, amelyhez az üstökös talajában lévő esetleges szerves anyagok elemzése segíthet hozzá.