Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondája megérkezett céljához NASA / Reuters

A Földtől 550 millió kilométerre lévő űrszondához 22 perc alatt ér el egy-egy parancs.

Az irdatlan távolságban haladó űrszonda hajtóművét hat és fél percen át bekapcsolják, és ha minden tökéletesen sikerül, az előre eltervezett pályára áll a négy kilométeres átmérőjű üstökös körül. Az űrkutatásban az idei év fő attrakciójának számító történet 2004 márciusában kezdődött.

Az üstökösök Naprendszerünk születésének idejéből maradtak fenn, többnyire jég, fagyott gázok, por és szerves anyagok alkotják őket. Azért fontosak, mert az olyan nagyobb égitestekben, mint például a Föld, az elmúlt évmilliárdok alatt jelentős változások mentek végbe, ezért nem őrzik változatlan formában az ősanyagot.

Az üstökösmagok esetében ellenben nagyon csekély volt a változás, ezért vizsgálatuk alapján következtetni lehet a Naprendszer kialakulásának folyamatára. Az Európai Űrügynökség (ESA) éppen azért építette meg hatszázmillió euróból a Rosetta űrszondát, hogy minél többet tudjunk meg erről a korai állapotról. Eredetileg 2003 januárjában akarták indítani a Rosettát, de a startot el kellett halasztani, mert a szonda világűrbe juttatására kiszemelt Ariane–5 hordozórakéta egy másik példánya egy hónappal korábban – két távközlési műhold pusztulását okozva – felrobbant.

A szakemberek akkor úgy döntöttek, hogy nem kockáztatják a Rosetta végleges elvesztését, hanem egy későbbi időpontban küldik fel. Ez a későbbi időpont végül 2004. március 2-a lett. A szonda tehát elindult, de nem az eredeti célponthoz, az 1948-ban felfedezett Wirtanen-üstököshöz, a start késése miatt ugyanis új üstökös után kellett nézni. Feltétel volt, hogy az új célpontnak körülbelül akkora tömegűnek kell lennie, mint a Wirtanennek, hiszen ennek megfelelően tervezték a Rosetta keringő és leszállóegységét. Hamar megtalálták az új célpontot, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstököst.

A start óta eltelt egy évtized alatt az űrszonda egyre közelebb jutott célpontjához – ezen idő alatt összesen 6,4 milliárd kilométert bolyongva a naprendszerben. A szondát 2011-ben kikapcsolták, mert olyan messze került, hogy a napelemek által szolgáltatott energia nem lett volna elegendő működésének biztosításához; csak a központi számítógép maradt készenléti üzemmódban. A menetrendnek megfelelően a szonda 2014. január 20-án, több mint kétéves „alvás" után, a fedélzeti számítógépbe korábban betáplált program alapján sikeresen aktiválódott.

A szondát egy kicsit magunkénak tekinthetjük, hiszen a Philae nevű leszállóegység energiaellátó rendszerének, fedélzeti számítógépének, egyes detektorainak kifejlesztése a Műegyetem, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, az MTA Energiakutató Központ és az SGF Kft. munkatársainak köszönhető. A berendezések fejlesztésében részt vevő Szegő Károly űrfizikus pár napja arról tájékoztatta lapunkat, hogy a műszerek hibamentesen vészelték át az utazást.

A start óta eltelt egy évtized alatt az űrszonda összesen 6,4 milliárd kilométert bolyongott a naprendszerben Kai Pfaffenbach / Reuters

A 6,5 éves periódussal a Nap körül keringő üstökös jelenleg a Nap felé tart 55 ezer km/órás sebességgel. Ahhoz, hogy a Rosetta a parányi égitest körül maradjon, folyamatosan bekapcsolják a hajtóműveket, fokozatosan csökkentik a köztük lévő távolságot, mígnem 30 km-re már elég erős lesz ahhoz az üstökösmag vonzóereje, hogy a szonda pályára állhat a mínusz hetven Celsius fokos, a vártnál 20-30 fokkal melegebb üstökös körül.

A Rosetta tehát ma találkozik az 1969-ben felfedezett üstökössel, majd folyamatosan a közelében maradva feltérképezi annak felszínét. A leszállóegység várhatóan november 11-én landol a tengelye körül mintegy 12,5 óránként megforduló, különleges formája miatt "gumikacsaként" emlegetett üstökösön.