- Megváltoztatta az életről, a munkáról és a kutatásról vallott nézeteimet, amikor Afrikában láttam meghalni az AIDS-es betegeket, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy a fiatal kutatók ne csak a laboratóriumokban töltsék az idejüket, hanem minél gyakrabban dolgozzanak a legsúlyosabban fertőzött területeken is – mondta a Népszabadságnak adott exkluzív interjújában az idei orvosi Nobel-díj egyik kitüntetettje.

A 61 éves Françoise Barré-Sinoussival azon az ünnepségen találkoztam, amelyen Nobel-díjas társával, Luc Montaigner-vel együtt ünnepelte egy csapat francia kutató, az illetékes miniszter és több száz érdeklődő. A párizsi Pasteur Intézetben kutató professzorasszony – akárcsak Montaigner – döntő szerepet játszott a HIV izolálásában. Rövid beszédében Barré-Sinoussi a csapatmunka fontosságáról is beszélt, külön kiemelve Jean-Claude Chermann munkásságát: ez azért volt érdekes, mert ez utóbbi nem kapott Nobel-díjat, holott a kutatásban és az eredmények publikálásában ugyanúgy részt vett, mint most elismert társai.

Ugyanez az emberi és tudományos tisztesség sütött át Montagnier felszólalásából is, ő rendkívüli elismeréssel beszélt korábbi nagy tudományos vetélytársa, az amerikai Robert Gallo hozzájárulásáról az AIDS-kutatások eredményeihez.

Mindkét kitüntetett elmondta, hogy az eredmények mellett még nagyon sok a tennivaló a vírus ellenszerének megtalálásában, ehhez nagyon sok pénz és fiatal kutató szükségeltetik. Ez utóbbi gondolatot egyértelmű célzásnak fogta fel a közönség a jelen lévő felsőoktatási és kutatási miniszter felé. Valérie Pécresse vette a lapot és jelezte, hogy a kormány minden segítséget megad a kutatók számára, hogy minél hamarabb legyőzhessék a betegséget.

Françoise Barré-Sinoussi tudósítónk kérdésére elmondta, hogy a nyolcvanas évek elején még nem gondolták, hogy az AIDS ilyen súlyos betegség és abban reménykedtek, hogy viszonylag gyorsan megtalálják a megfelelő ellenanyagot. A tudós az elkövetkezendő éveket is az oltóanyag megtalálásának szenteli, bár tudja, hogy a közeljövőben kevesebb ideje jut a kutatásra. Továbbra is rendszeresen utazik majd Afrikába és Ázsiába, hogy munkájában felhasználhassa a helyszíni tapasztalatok és a betegekkel való kapcsolat eredményeit.

(PÁRIZS)