A világ egyik legszebb krátertavaként ismert erdélyi Szent Anna-tó a Kárpátok legfiatalabb vulkánjának, a Csomádnak egyik kráterében alakult ki – a vulkán másik kráterét a Mohos-tőzegláp foglalja el.
Meddig alszik még a Csomád?
 |
| Semmi sem utal az erdélyi tűzhányó aktivizálódására FOTÓ: MTA ELTE VULKANOLÓGIAI KUTATÓCSOPORT |
A földön jelenleg mintegy 1500 potenciálisan aktív tűzhányó van, ezek közül évente mintegy 50-60 lép működésbe. Sok olyan vulkán is van, ami nagyon hosszú ideig szunnyad, sőt szinte már inaktívnak látszik – ilyen a Csomád is.
„A vulkanológia egyik nagy kihívása a XXI. században, hogy ezeknek az »aluszékony« tűzhányóknak a működését jobban megértsük” – mondja Harangi Szabolcs, a tavaly júniusban alakult kutatócsoport vezetője. A történelmi idők nagy vulkánkitöréseit ugyanis jórészt olyan vulkánok produkálták, amelyekről kevesen gondolták, hogy még aktívak lehetnek.
Pedig alattuk jelentős nagyságú, némi olvadékot is tartalmazó magmás testek lehetnek akár több tízezer éven keresztül, amelyek bizonyos esetben akár néhány évtized alatt megmozdulhatnak. A kulcskérdés az, hogy mikor áll össze egy olyan magmamennyiség, amelyik vulkánkitörést táplálhat. Ebben a detektívmunkában kiemelkedően fontos tanúk maguk a vulkáni kőzetek és az abban lévő ásványok. Ezek közül a magyar vulkanológusok a csomádi kőzetekben gyakori amfibol ásványt vallatták részletesen.
Harangi Szabolcs szerint leglényegesebb újdonság a kutatási eredményben az, hogy olyan különleges amfibolkristályokat találtak – munkatársával, a Jedlik-ösztöndíjas Kiss Balázzsal –, amelyekből ki tudták olvasni a vulkáni kitörést megelőző magmakamra-történet legfontosabb eseményeit, és következtetni tudtak a magmakamra helyére is.
Az amfibol kémiai összetételéből ugyanis kiszámolták a kristályosodás közben zajló hőmérséklet-változást, és azt kapták, hogy a legutóbbi kitörést megelőzően rövid időn belül legalább 200 fokkal emelkedett meg a magmakamra hőmérséklete.
Ez azzal magyarázható, hogy egy legalább 1000 Celsius-fok hőmérsékletű bazaltos magma nyomult az amúgy 720-740 Celsius-fokos magmakamrába. Ez a folyamat a közvetlen oka az egykori vulkáni működés megindulásának, enélkül nem törhetett volna ki a Csomád. A vizsgálat másik fontos újdonsága, hogy ez a keveredés egyetlen magmakamrában zajlott. Az általános nézet ugyanis eddig az volt, hogy az ilyen kémiai összetételű amfibolkristályok azt jelzik, hogy két különböző mélységben van magmakamra a vulkán alatt. A magyarok ellenben egyértelműen bizonyítani tudták, hogy a vulkán alatt egyetlen magmakamrában zajlanak az események.
Ez pedig egy fontos információ egy adott tűzhányó működésének megértésében, hiszen a vulkánkitörés-előrejelzésben ismerni kell a vulkán alatti magmatározó rendszer felépítését. A csomádi amfibolok vizsgálatából azt is tudjuk, hogy a forróbb bazaltos magma beáramlása akár néhány évtizeden át is tarthatott, a mobilizált magma pedig akár egy héten belül a felszínre törhetett – mintegy 30 ezer éve. A csomádi eredmények alapján más, aluszékony vulkánok titkaira is fény derülhet. A magyar vulkanológusok jelenleg geofizikai módszerekkel arra keresik a választ, hogy van-e még olvadékot is tartalmazó magmás test – úgynevezett kristálykása – a Csomád alatt.
Az eddigi eredményeik azt mutatják, hogy valószínűleg van ilyen. Ha pedig ez így van, akkor azt mondhatjuk, hogy potenciális lehetősége még megvan annak, hogy újra kitörjön a Csomád. Az eddigi elemzések szerint a korábbi vulkáni működések között voltak hosszú nyugalmi időszakok.
Azonban arra nem lehet válaszolni, hogy mikor törhet ki legközelebb. Ezt még egy aktívabb tűzhányó esetében sem lehet pontosan előre jelezni (erre példa az izlandi Hekla vulkán esete, amelynél már évek óta „várjuk” a kitörést, mert erre minden jel megvan, mégsem tudjuk megmondani, hogy ez a következő héten, hónapban vagy esetleg a következő években fog-e bekövetkezni). Jelenleg a Csomádon semmi sem mutat a tűzhányó aktivizálódására.
