Mátyás király játszótere
A királyi palota főbejáratával szemközti helyszín eredeti - itt Mátyás korában is lovagi tornákat és egyéb szórakoztató elfoglaltságokat űztek -, és a játszópark berendezését is a múltbeli játékok ihlették. Ennek ellenére sokkal inkább klasszikus játszótérről van szó, mint mondjuk panoptikumról vagy szabadtéri múzeumról: a cél a szórakoztatás (minden megfogható és kipróbáltató) - vagyis a hely szelleme jelen van, de nem rontja el a játékot.
A visegrádi palota és környéke a tanulmányi kirándulások hagyományos célpontja, évente több mint 50 ezer diák fordul meg itt - ők alkotják a játszópark legfontosabb célcsoportját. Maga a játszópark egy Mátyás korabeli játszókert újraértelmezése: minden olyan elem megvan benne, ami a reneszánsz kori udvarokban a szórakoztatást szolgálhatta, de minden mai eszközökből és anyagokkal készült, és nem is akar réginek tűnni. Játszópavilonok, lovagi tornapályák, íjászlőterek, labirintusok, vadaskertek, halastavak, óriás sakk-, malom-, dáma- és építőjátékok, zenélő kutak, apró arborétumok és füveskeretek között múlatták a királyi udvarok vendégei, és ilyesmikből áll a visegrádi játszópark is. Összesen negyven játék vagy játszóhely várja a gyerekeket - mindegyik fából, kézi munkával, egyedi festéssel, képzőművészek tervei alapján és kivitelezésében készült.
A mintegy 2 ezer négyzetméternyi park területen belül van egy 200 négyzetméteres, kétszintes faépület is, amelyben egyszerre ötféle kézműves foglalkozást lehet tartani - részben szintén korhű eszközökkel és technikákkal.
A mintegy 195 millió forintból tavasz óta megépült parkhoz az unió 175 millió forint támogatást nyújtott, további húsz millió forintot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség biztosított. Már az építés közben merült fel az a probléma, hogy a kültéri fajátékok speciális kezelésének és festésének költségeit nem vették számításba a pályázat során, így arra a támogatás nem is nyújtott fedezetet. A megoldás keresése közben azt a problémát is át kellett hidalni, hogy uniós projektekbe utólag nem lehet külső támogatókat bevonni (a visegrádi Mátyás Király Múzeumnak viszont nem volt saját forrása a fajátékok befejezésére). A dilemmát a Trilak jelentkezése oldotta meg: a festékgyár formailag nem a játszóparknak, hanem a játékokat készítő művészcsoportnak adta a szükséges anyagokat és eszközöket. Végül a már "szerkezetkész" létesítményben 30 képzőművész több mint egy hónapon át dolgozott az ember- és lószobrok, hinták, oszlopok, fafaragások és más látványosságok festésén. Az eredmény meglehetősen tarka, ám ez szakértők szerint nem ront a korhűségen: reneszánsz kori elődeink - ha tehették - szintén nem fukarkodtak a színekkel.
A Kő Boldizsár grafikus és Czér Péter építész tervei alapján elkészült játszópark szombattól várja az érdeklődőket a visegrádi palota Duna felőli oldalán.
