Egy hatalmas, kék jéghegy sodródik a Humboldt-áramlattal a Chiléhez tartozó Weddell-tengeren – ez látható a spanyol nemzeti kutatási alap (CSIC) kutatója, Carlos Duarte felvételén. A jég eltűnése a Déli-sarkról és az Északi-sarkról visszafordíthatatlan folyamattá válhat, mely dominó-hatással lehet a klímaváltozásra - nyilatkozta Carlos Duarte.

Duarte és spanyol kutató társai a Hespérides nevű kutatóhajó fedélzetéről követik figyelemmel az antarktiszi jég olvadását. Egy hónappal ezelőtt éppen ők jelentették, hogy egy tizennégyezer négyzetkilométeres rész vált le az Antarktisz nyugati részén található Wilkins-jégselfről. Az olykor kétszáz méteres magasságot is elérő hatalmas jégdarab lassan távolodik a legdélibb földrésztől. Duarte és kollégái február közepén azt tapasztalták, hogy a tengervíz hőmérséklete szokatlanul magas – ami ismét csak a klímaváltozást bizonyítja.

Február végén Genfben hozták nyilvánosságra, hogy az Antarktisz környékén az óceán hőmérséklete az elmúlt évtized során 0,2 Celsius-fokkal emelkedett, ez a Föld többi részén a tengerekben az utóbbi 30 évben tapasztalható felmelegedés mértékének a kétszerese.

Az is a felmelegedés számlájára írható, hogy a legnagyobb antarktiszi gleccser, a Pine-szigeti mozgása 40 százalékkal gyorsult fel az 1970-es évekhez képest, a Smith-gleccseré pedig 83 százalékkal 1992-höz képest. A gyorsulást az okozza, hogy olvadnak azok a régebben 200-300 méter széles úszó jégtáblák, amelyek korábban visszatartották, fékeztek a gleccserek mozgását. A felgyorsult mozgás miatt növekszik a gleccserek víz- és jégkibocsátása.

Az összes gleccser évente 103 milliárd tonna jeget veszít, mivel a kibocsátás meghaladja a lehulló hó mennyiségét. „Ez a mennyiség megegyezik a grönlandi gleccserek jégvesztésével” – idézte az MTI a projekt egyik kutatóját, Colin Summerhayes-t.

Hatalmas, kék jéghegy sodródik a Humboldt-áramlattal a Chiléhez tartozó Weddell-tengeren