„Akad olyan a vakcinák között, amely majmoknak már teljes védettséget ad. Kritikus pont azonban az oltóanyag emberi kipróbálása. Tiszteletben tartom a biztonsági aggodalmakat, de ne feledkezzünk meg az érme másik oldaláról sem: rengetegen vannak kitéve az ebolának, amely 60-90 százalékos valószínűséggel végződik halállal" – mondta Geisbert.

A szeptemberi kipróbálást is egy ilyen, a majmokon eredményeket mutató vakcinajelölttel kezdik majd. A virológus szerint azért is lenne sürgető a Nyugat-Afrikában dolgozó egészségügyi személyzet beoltása, mert a térség eddig ritkán igényelte humanitárius szervezetek nagyszámú jelenlétét, a felkészületlenség pedig növeli az orvosi stáb megfertőződésének esélyét.

A fejlesztők válaszút előtt állnak. Kockázatkerülőbb megoldás az évente ismétlődő oltás, ugyanakkor ezzel nőne a beadandó injekciók száma, és az eleve túlterhelt helyi klinikákon nehéz lenne megoldani a megfelelő ellátást.

„Afrikában inkább olyan vakcinára lenne szükség, amely már egyszeri beadás után is védelmet nyújt, mint például a kanyaró vagy a sárgaláz elleni is. Ezek a vírus egy inaktivált – a vadon terjedőnél sokkal veszélytelenebb – változatát tartalmazzák ugyan, de bizonyos esetekben a vírusok képesek lehetnek szaporodni. Az oltóanyag-kutatások körüli egyik legnagyobb kihívás tehát ennek a kérdésnek a megválaszolása: melyiket válasszuk, a hatékonyságot vagy biztonságot?"

Az ebola ellen az emberi szervezet azért nem tud megfelelően védekezni, mert a vírus elsőként azokat a sejteket támadja meg, amelyek feladata a támadó felismerése és a többi immunsejt harcba küldése. Ha a megtámadott sejtek nem ösztönzik az immunrendszert a fertőzés leküzdésére, a vírus képes lesz egész szerveket kikezdeni – a legtöbb esetben a lép, a vese és a máj működését állítja le. A halált a heveny külső és belső vérzés okozza, mivel a betegség előrehaladott stádiumában már a keringési rendszer és az érfalak is károsodnak.

Az egyik legígéretesebb próbálkozás a VSV névre hallgató vakcina (még nem tudjuk, vajon ezzel kezdik-e szeptemberben az emberi kipróbálásokat). Ez egy idegen, ártalmatlan vírus, amelynek felszínén olyan glikoprotein (szénhidrátszármazékot tartalmazó fehérje) található, amely segít felismerni a megfelelő gazdasejtet, hozzákötődni és átvenni a hatalmat annak örökítő anyaga és így szaporodása felett. A kutatók kicserélik ezt a felszíni fehérjét az Ebola-víruséra, és ettől kezdve a vakcina elfoglalja az Ebola-vírus által használt sejtbeli „pontonhidakat", de a genomjának többi része ártalmatlan, így nem okoz megbetegedést. Az immunrendszer viszont felismeri és hatásos védekezést épít ki ellene. Az Ebola-vírus nem talál már helyet a sejteken, így nem tud hozzájuk kötődni, fertőzést okozni.

„Rossz érzés ilyet mondani, de a vakcina elkészülte nagyban függ a kutatásokat végző kisebb cégek anyagi támogatásától. Az emberi reakciók tesztelése drága. Az ebolával fertőzött területek nem jelentenek elég nagy piacot a gyógyszeripari cégeknek, így az amerikai kormány támogatására van szükség" – vázolta Geisbert.