Kis híján végzetessé vált az űrséta
A tavaly júliusi bevetés célja az volt, hogy az ISS-t előkészítsék egy új – az állomáshoz késő ősszel csatlakozó – orosz modul (Nauka – Tudomány) fogadására, illetve hogy elvégezzenek néhány javítási munkát. A 2013. július 16-i szivárgás azonban annyira kellemetlen volt, hogy Luca Parmitano olasz űrhajós nem hallott és beszélni sem tudott, így a feladat végrehajtását azonnal leállították.
Az olasz a vele tartó Cristopher Cassidy amerikai űrhajóst kérte meg, hogy segítsen neki visszatérni az űrállomásra. Amint beért, sisakját rögtön lehúzták róla az űrállomáson maradt társai. Siralmasan nézett ki, de jól volt.
A szivárgás okát akkor nem tudták megállapítani, azt feltételezték, hogy az űrhajósokra szerelt italzsák hibásodott meg, bár Parmitano később azt mondta, hogy az arcát áztató, szemébe csorgó folyadéknak nem volt ivóvíz íze. A NASA-televízió kommentátora akkor annyit fűzött az esethez, hogy a két űrhajós egyike sem volt tényleges veszélyben a küldetés alatt. Az eredetileg több mint 6 órásra tervezett űrséta a történtek miatt csak 45 percig tartott.
Az ügyről készített 220 oldalas jelentés szerint a majdnem végzetes következménnyel járó űrséta előtt egy héttel is volt probléma – ezt Chris Hansen főmérnök is megerősítette a NBC Nrews-nak –, de akkor a NASA szakemberei azt hitték, csupán az ivóvizes zacskó szakadt ki az olasz űrhajós szkafanderében. Mint kiderült, nem erről volt szó: a szivárgást valójában a szkafander hűtőrendszerében lévő vízpumpa eldugulása okozta. Mivel az első esetet felületesen vizsgálták ki, emiatt fordulhatott elő, hogy egy héttel később veszélybe került Parmitano.
A jelentésben 49 javaslatot fogalmaznak meg, a NASA szerint ezeket már beépítették a mindennapi munkába. A hírügynökségek szerint azonban arra még mindig nem született megnyugtató válasz, hogy a pumpa eltömődése miként vezetett másfél liternyi víz összegyűléséhez – a sisakban.
