A kiugró szakmai eredmény a Rosetta űrmisszió során szerzett mérési eredményeken alapul. A Rosetta űrszonda az az űrjármű, amelyik először pályára állt a 67/P Csurjumov-Geraszimenko üstökös körül, majd tavaly november 12-én leszállt rá az űrjármű Philae nevű leszállóegysége. A Philea ugyan gyorsan lemerült és jelenleg nem ad adatokat, de hamarosan olyan helyzetbe kerülhet, hogy napelemei ismét működésbe lépnek. (Az üstökös a Naphoz legközelebbi pontot augusztus 13-án éri el, ekkor a csillagtól 186 millió kilométerre lesz.)

A Rosetta ellenben tökéletes állapotban van, berendezései a vártnak megfelelően végzik munkájukat. Jelenleg 20 kilométerre halad az üstököstől, azért ilyen közel, hogy a tudósok feltérképezhessék a mag felszínét, illetve gáz-, por- és plazmamintákat gyűjthessenek. A Rosetta az első űrjármű, amely ilyen közelről figyelheti egy üstökös légkörének, majd csóvájának kialakulását - utóbbi kilométerek millióin át suhan az égitest magja mögött.

A Science magazinban megjelent beszámoló szerint a napszél (a Napból érkező töltött részecske áramlás) először áthatol az üstökös ritka légkörén, majd lassan megszületik a magnetoszféra.

A kutatók először figyelték meg ezt a folyamatot az első víz eredetű ionok észlelésétől egészen addig, amíg az atmoszféra elkezdte eltaszítani a napszelet. A megfigyelések során alacsony energiájú, az űrszonda közelében keletkezett ionok mellett olyanokat is láttak, amelyek messzebb, az üstökös előtt keletkeztek, és így már nagy sebességre gyorsította fel őket a napszéllel való kölcsönhatás. Az adatokból az ionok és a semleges atomok mennyisége is megbecsülhető.