A siker Domokosék évek óta folyó kutatásaiból indult, mely a földi kavicsok kopási folyamatait írta le matematikai módszerekkel. A NASA régóta sejtette, hogy a Vörös Bolygón voltak folyók, amit az egyik hajdani vízfolyás medrében landolt Curiosity által a talajban talált kavicsok is megerősíteni látszottak, ám a bizonyítékhoz azok a teljesen új matematikai módszerek kellettek, melyek kidolgozásához a magyar kutatóknak voltaképp a Gömböc indította el a fantáziáját.

Domokos Gábort Pennsylvaniában, az ominózus cikk amerikai társszerzőjének egyetemi szobájában értük el telefonon.

Mint lapunknak elmondta, a kutatás elindulásakor elég gyenge adatokból, a marsjáró felvételeiből igyekeztek megállapítani, milyen lehetett valaha a lefotózott kavics. A munkához viszonylag új, tíz éve kidolgozott matematikai fegyvertárat vetettek be, melyet a híres Poincaré-sejtés igazolásánál alkalmaztak. Ennek segítségével sikerült megerősíteni a NASA feltevéseit, voltaképp pontot tenni az i-re.

Az adatok azt sugallják, hogy a kavicsokat, mostani formájuk megszerzéséig a Gale-kráter meredek falán lefutó sebes sodrású vízfolyás szállíthatta mai helyükre s több tíz kilométert utazhattak egy olyan valaha volt marsi folyó medrében, mely nagy kiterjedésű volt és huzamosabb ideig létezhetett (ennek az egykori folyónak a völgye a Peace Vallis nevet kapta).

Ritka, hogy egy ennyire friss matematikai modell bekerüljön egy alkalmazott kutatásba – hangsúlyozza Domokos. Ráadásul ezt a módszert más égitesteken és a Földön is alkalmazni lehet. Mint mondja, a természetben a formák változásának, fejlődésének a Gömböc a végállomása, ahová minden kavics törekszik, de gyakorlatilag soha nem jut el. A magyar kutatók tehát igazolták, hogy a kavicsok alakfejlődésének geometriáját univerzális törvényszerűségek írják le.