A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) és más intézmények az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) GRAIL-missziójából érkező adatok segítségével készítették el a térség nagy felbontású térképét. A GRAIL-ikerszondák 2012 januárjától december végéig keringtek a Hold körül és elemezték egyebek mellett ezt a vidéket, ami azért érdekes, mert sokak szerint a felszíni formák emberi archoz hasonlítanak.

Az amerikai kutatók azt írták a Nature tudományos lapban ma megjelent tanulmányukban, hogy a mintegy 2600 kilométer átmérőjű medence nem kerek, hanem sokszög alakú. „Egy aszteroida becsapódása ugyanakkor körkörös, esetleg ellipszis alakú krátert hozott volna létre, a Viharok óceánjának szögletes formáját tehát nem alakíthatta ki kozmikus ütközés" - jelentette ki Maria T. Zuber, a MIT professzora, a GRAIL-misszió vezető kutatója.

Ha nem aszteroida, akkor mégis mi hozta létre a Hold emberi arcát? Minden bizonnyal nem sokkal a Hold keletkezése és lehűlése után az égitest belsejéből olvadt kőzet hatalmas folyama buggyant a felszínre. A magmafolyam és a környező holdkéreg hőmérséklete közötti hatalmas különbség miatt jöttek létre a repedések 3-4 milliárd évvel ezelőtt.

A GRAIL szondapárost azzal a céllal küldték 2011 második felében Hold körüli pályára, hogy a gravitációs tér és a felszín vizsgálatával a Hold belső jellemzőit jobban megismerjük. A 496 millió dollár költségű küldetés a NASA Discovery-programja keretében startolt, és két, egymással teljesen megegyező szerkezető keringő egységből állt. A közel két éves mérések alapján, a nehézségi erő változásaiból értették meg a kutatók a felszín alatti struktúrákat. Ebből következtették ki, hogy a Viharok óceánja magmafolyamból születhetett.

Azt azonban még nem tudjuk, hogy miért tört a felszínre ilyen hatalmas mennyiségű magma. Lehet, hogy a mélyben zajló radioaktív bomlás nyomán keletkező hő tolta a felszínre, de az is lehet, hogy egy becsapódás nyomán buggyant ki az anyag. Ha utóbbi az ok, a Hold felszínén nem maradt nyoma ennek a jelenségnek.