A yorki, oxfordi és macquarie-i egyetem kutatói az egyik legkorábbi, újkőkorbeli temetkezési hely sírjaiban, a felső-Egyiptomi Mostaggeda környékén balzsamozáshoz használt anyagok, például gyanták nyomait fedezték fel a testek csomagolásához használt lenvászon maradványokban.

Ez azért érdekes, mert korábban mindenki azt hitte, hogy a késő újkőkori, a dinasztiák előtti korban, i.e. 4500-3100 között az egyiptomiak halottaikat egyszerűen betakarták és otthagyták a forró és száraz homokban, ahol aztán kiszáradtak.

A legkorábbi, elszigetelt gyantanyomokat eddig az Óbirodalom idejéből (i. e. 2200 körül) találták, s a módszer használata csupán a Középbirodalom idején (i. e. 2000-1600) körül vált általánossá. A 11 éves kutatás azonban meglepő eredménnyel zárult. A kutatók olyan brit múzeumokban lévő, temetéshez használt textilmintákat vizsgáltak át, melyek egyértelműen újkőkori leletekből származtak.

Biokémiai elemzés mellett gázkromatográfiás és tömegspektroszkópiás vizsgálatot is végeztek mielőtt kijelenthették: a textilmintákban fenyőgyantát, növényi gumit, petróleumot, növényi olajat és állati zsírt találtak. Ezek aránya ugyanolyan volt, mint a 3000 évvel későbbi fáraók múmiáinak balzsamozásához használt anyagoké.

Az anyagmaradványok antibakteriológiai tulajdonságaiból és a helyenként megőrződött lágy szövetekből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy ezek a kísérletek lehettek a mumifikációs technika kezdetei.