A medikus nézte hát a beteg kisfiút. És anélkül, hogy hozzányúlt volna, a profeszszor okos rávezetésével nagyon sok mindent meg tudott mondani a páciens bajáról. Mérsékelten kékek az ajkak, ami elvileg súlyos szívbetegség jele lehet. De nem, másutt pirosak a nyálkahártyák. De a kötőhártyája is kékes. Viszont nagyon sápadt, valószínűleg igen vérszegény, ilyenkor változik így a "szeme fehérjének" színe. A legfeltűnőbb a száj körüli sápadtság, amelyet különösen kiemelt a piros arc, és ráadásul minden légvételnél kitágultak az orrlyukak. Feltűnt, milyen szaporán veszi a levegőt. Sőt a vékony bőrön keresztül azt is látta, hogy a szíve nagyon gyorsan ver. A has inkább beesett, és olyan száraznak tűnt a bőre.

- Professzor úr, a szapora, nyögő, orrszárnyi légzés, valamint a száj körüli fehérség a piros orcával Pneumococcus baktérium okozta lebenyes tüdőgyulladásra utal. A kékes ajkak nem szívbajra, inkább enyhe oxigénhiányra utalnak. Valószínűleg vérszegény is, mert túl fehér a bőre, és a kék kötőhártya is megerősíti a gyanúját. A beesett has pedig arra utal, hogy nem evett, főleg nem ivott eleget, ezért kiszáradt a gyerek.

Ezek után a professzor megmutatta a röntgent, amely igazolta a diák feltevését, a jellegzetes tüdőgyulladást. A diák meg ötöst kapott, és attól fogva mindig alaposan megnézte a pácienseit.