A fül által a felfogott hangok hatására kialakuló rezgést otoakusztikus emissziónak nevezzük. Ez a nagyon halk hang a belsőfül egyik szervében, a csigában születik. Az itt található külső szőrsejtek a beérkező hang felerősítéséért felelősek: az megrezgeti őket, majd ezt követően maguk is rezegni kezdenek. Már az 1940-es években feltételezték, hogy ez a folyamat hanghatást generál, igazolni azonban csak 30 évvel később, szuperérzékeny mikrofonok segítségével sikerült. Ma már több területen is felhasználják az otoakusztikus emisszió jelenségét: például ezzel a módszerrel lehet felderíteni a csecsemők hallásának esetleges problémáit.

A Southamptoni Egyetem kutatócsoportja nemrégiben, laboratóriumi körülmények között azt is igazolta, hogy az otoakusztikus emisszió mintázata emberspecifikus. Ereje és frekvenciaeloszlása az egyes emberek fülének alakjából és szerkezeti sajátságaiból következik. Egyelőre még nem tisztázott, hogy a mintázat menynyire állandó: elképzelhető, hogy a fülhang "lenyomata" az életkor előrehaladtával, bizonyos betegségek esetében vagy alkohol fogyasztása után megváltozik.

Ahhoz, hogy fül hangjait azonosító rendszert lehessen kiépíteni, szuperérzékeny mikrofonokon túl további kutatásokra is szükség van. Ha azonban a fül által kiadott rezgések alapján teljes bizonyossággal megállapítható az ember személyazonossága, az ezt vizsgáló berendezések jól működhetnek olyan esetekben - például banki szolgáltatások telefonos ügyintézésénél -, amikor a hagyományos, ujjlenyomaton vagy retinán alapuló azonosítási módszerek nem lehetségesek.

A fül belső rezgéseinek mintázata minden emberre jellemző