Az ott dolgozókon kívül nagyon kevesen tehetik be a lábukat a múzeum Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumába. A labor munkatársain kívül még a múzeum dolgozói is csak különleges esetekben és megfelelő védőruházatban léphetnek be ide. A sajtó néhány képviselőjének a múlt heti Evolúciós Forgatag nevű rendezvény szervezői mégis lehetővé tették a betekintést.

Mivel az élőlények osztályozásához, ökológiai sajátosságaik megállapításához a morfológiai bélyegek és egyéb látható tulajdonságok sokszor nem adnak egyértelmű segítséget, a biokémiai és genetikai jellemzőket is be kellett vonni a vizsgálatokba. Épp ez, a legkülönbözőbb növény- és állatfajok, illetve az ember molekuláris jegyeinek vizsgálata folyik a Molekuláris Taxonómiai Laboratóriumban.

A kiterjedt összehasonlító vizsgálatokra a laboratórium kiválóan alkalmas, hiszen a hatalmas gyűjtemények a múltbéli állapotokról adnak képet, s így a régi időkből származó anyagok összevethetők a ma élő flóra- és faunakutatásokban megtalálható elemekkel. Az ilyen összehasonlító elemzésekkel fény deríthető a nagyobb léptékű evolúciós változásokra. Ugyancsak nyomon követhetők a jelenkori folyamatok, a genetikai változatosság fenyegető csökkenése, vagy esetleg egy kipusztulással fenyegetett populáció, illetve faj sikeres regenerálódása.

Major Ágnes laborvezetőtől tudjuk, hogy öt fő területet kutatnak. Az egyik vizsgálat a vízicsigákra koncentrál, a másik három tőzegmohafaj genetikai vizsgálatára, a rokon fajoktól való elválasztására terjed ki. Harmadik témakör a hazai földikutyák elemzése. Negyedik terület a kétéltűeket pusztító gombafaj elemzése - hogy milyen mértékben terjedt el ez a kártevő hazánkban. Utolsó feladat a csíkos szöcskeegér molekuláris biológiai vizsgálata - mivel elképzelhető, hogy önálló fajról van szó.

A legfőbb feladat azonban a tisztaság. "Valamennyi munkatárs DNS-mintáját meghatároztuk, nehogy az elemzésekkor valami hiba miatt a kollégák genetikai állományával dolgozzunk" - hívta fel a figyelmet egy speciális munkahelyi veszélyre Major Ágnes.

A laboratórium másik, teljesen elkülönített egysége az ősi, például régészeti feltárásokból származó archeológiai minták vizsgálatára szolgál. Az egyik izgalmas kérdés, vajon hogyan álltak össze a szétszórt európai populációk fejlett kultúrájú társadalmakká. Az egyik kulcsot ehhez a neolitikum, azaz az újkőkor vizsgálata adja, amelyhez nagyszerű lehetőséget nyújt az egyes leletek DNS-ének kutatása. A régi nehézkes mintavételek helyett, a molekuláris biológia fejlődésével ma már korszerű, könnyen kivitelezhető és hatékony technológiákkal dolgoznak, amelynek középpontjában a DNS vizsgálható mennyiségűre történő felszaporítása, s annak technikája, a PCR, a polimeráz láncreakció áll. 2006 októbere óta működik itt a humán DNS-izoláló laboratórium. Guba Zsuzsanna antropológus e labor számára készített mintát.

A labor helyiségei túlnyomás alatt vannak, tehát levegőjük a külső légtérrel nem cserélődik. Ez és a laboratórium DNS-károsító UV fénnyel történő besugárzása biztosítja a mindenütt jelen lévő humán DNS-nyomoktól való mentességét. A múzeum negyvenezer ember maradványait őrzi jól szellőző, úgynevezett eperfóliába bezacskózva.

Elvileg százezer éves leletből is lehet értékelhető DNS-mintát kinyerni, így a hétezer éves lelet DNS-ének meghatározása könnyed szakmai gyakorlatnak tűnik. Gyakorlatilag azonban kemény munka, hiszen a minta védelme érdekében tetőtől talpig be kell öltözni, és a csont csiszolása, faragása sem a kimondottan kellemes női munkák közé tartozik. Guba Zsuzsanna szerint a hétezer éves mintában már nagyon kevés DNS maradt meg. A polcról, az asztalról több DNS-t lehet kimutatni, mint abból a csontból.

A meghatározás első lépéseként el kell távolítani a felületről a szennyező DNS-eket. Lényegében meg kell hámozni a csontot. A letisztított mintát ultraibolya fény alá teszik, mert az UV a felületen lévő szennyezéseket felaprítja, de a csont belsejében lévő genetikai anyagot nem károsítja. A mintát ezt követően porítják, vizes enzimes oldattal feltárják, majd jöhet a DNS felszaporítása.

Az antropológiai kutatások persze sokkal fiatalabb mintákkal is folynak. Szikossy Ildikó antropológus szerint a természetesen mumifikálódott váci múmiák egyedülálló lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy XVIII. századi populációs nagyságú minta genetikai vizsgálatait is elvégezzük. A múmiák között van apáca, akinek a szívét kimetszették, és azt szülőfalujába küldték. Megtalálták azt a nőt is, aki 1794-ben szülés közben életét vesztette, de gyermekét a jelen lévő orvos császármetszéssel világra hozta. A csecsemő csupán néhány órát élt, de ez idő alatt megkeresztelhették. (Az első dokumentált császármetszéses beavatkozást egy szegedi orvos végezte 1789-ben, az ikrek azonban halottak voltak.)

A 265 tagból álló váci leletegyüttes abból a szempontból is egyedi, hogy a modern orvoslás által nem szelektált populációról van szó. A kutatás lehetőséget nyújt az emberi kórokozók DNS-maradványainak kimutatására - a kiemelkedően jól megőrzött DNS révén a fertőzöttségre való hajlamosságot csökkentő tényezők vizsgálatára is vállalkozhatnak. A leszármazási vonalak rekonstruálásával a populáció általános populációgenetikai elemzése is elképzelhető.

Miként viszonyul vizsgálati tárgyához? - mert laikusként nehéz elképzelni, hogy az ember érzelmileg távol tudja tartani magát a vizsgálati tárgyaktól, kérdeztem Guba Zsuzsannát. A válasz: antropológusként nem emberi maradványokat lát a csontokban, hanem egy biológiai mintát, amely hasznosítható információkat tartalmaz. Érzelmileg akkor kötődik hozzájuk, amikor kiderül, hogy melyik csoporthoz tartozott, például földművelő volt, vagy ha kiderül, hogy a gyerek milyen betegségben halt meg.