A falrések nyolclábú fecskéje
A falak "porfoltosodását" korábbi városi legendák szerint a rosszul oltott mész, illetve a tégláról a vakolaton át kimászó korom okozza, ám az újabb (nem meszelt vagy mondjuk Ytonggal épített) házfalak segítségével mindkét elmélet cáfolható. A jelenségért valójában egy parányi élőlény a felelős, amelyik hazai körülmények között legalább annyira ragaszkodik az ember közelségéhez, mint a fecske vagy a gólya. Hősünk - ugyanúgy, mint a fecskék - csak szezonálisan lakja a falra épített hajlékát, és ugyanolyan fontos szerepe van az apró repülő rovarok féken tartásában, mint tollas kollégájának. Hogy mégis kevésbé szeretjük, annak egyszerű oka van: a háza sokkal csúnyább, mint egy fecskefészek, mivel csupán néhány kusza fonalból meg az azokra ragadt porból, rovartetemekből és pókürülékből áll.
Az emberi szemmel nézve nem túl vonzó porfészek lakója a városi hamvaspók. Az állat fő elterjedési területének a magyarországinál enyhébb telekkel jellemezhető délnyugat-európai régió számít. Magyarországon nem őshonos, északkeleti irányú terjeszkedése során érkezett hazánkba. Igaz, nem mostanában, hanem nagyjából az ember letelepedésével, a kő- vagy legalább vályogházak megjelenésével egy időben. Itthon szinte kizárólag a házfalakon él, a városi klíma és a valamilyen mértékben szinte mindig fűtött házfalak melegsége nagyban hozzájárult az elterjedéséhez. A gyakorisága ugyanakkor valószínűleg más tényezőktől is függ: 1923-24-ben a feljegyzések szerint szinte egész Budapestet behálózta, de voltak olyan évek is, amikor látványosan megritkult.
Az apró, legfeljebb 4 milliméteres állattal "személyesen" ritkán találkozunk, inkább csak a nyomai kerülnek a szemünk elé. A városi hamvaspók kétféle hálót sző. Az egyikbe ősszel a nőstény a petecsomóit helyezi el, a másikat tavasszal építik a frissen kikelt utódok zsákmányszerzési céllal (egyéves életciklusú fajról van szó, tehát minden évben új generáció kerül elénk). A városi hamvaspók hálójába nem belerepülni, hanem belelépni szoktak az áldozatok: a szerkezet úgy van kialakítva, hogy a zsákmányállatok lába beleragadjon. Ennek egyik feltétele, hogy a háló láthatatlan legyen. Ha tehát megtelik kosszal, a pók odébbsétál, és másikat épít - ez az egyik magyarázata a fali koszfoltok gyors terjedésének.
A porpamacsok rejtélyének néhány éve egy magyar kutatócsoport eredt a nyomába. Mint Józsa Zsuzsanna témavezető, a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tanszékének docense elmondta, már a 70-es évek óta figyelték a felújított nagykörúti épületek homlokzatán megjelenő pókhálós szennyeződéseket. A talányt végül egy átfogó, nyolc településen 51 mintavételi helyet érintő vizsgálattal oldották fel, amelyből kiderült, hogy a városi hamvaspók a "tettes". Az állat elsősorban a napsütötte, délkeleti tájolású, mesterségesen is megvilágított falakat szereti. A friss festéshez viszont nem ragaszkodik - inkább azért látunk belőle többet a nemrég renovált felületeken, mert a már elszürkült falon a jelenléte kevésbé feltűnő. Hogy Magyarországon miért látjuk gyakrabban, mint a nyugati országokban, arra Józsa Zsuzsanna szerint nem a porosabb levegő, hanem a faltakarítási szokások különbözősége a magyarázat: míg mondjuk Bécsben rendszeresen mossák és portalanítják a házfalakat, Budapesten ez nem szokás.
A hamvaspók ilyenformán nem a környezetszennyezés okozója, hanem inkább az indikátora - azaz nem a pókra kell haragudni, ha koszosak a falak.
