A szagok és illatok - valamint a szaglástól elválaszthatatlan ízek, zamatok - hiánya szegényebbé tesz minket, nélkülük kevésbé érzékelhető, élvezhető a világ. Ráadásul számolni kell az anozmia számos kellemetlen következményével. Gondoljanak csak bele: ha valaki nem érzi az étel ízét, nem tudja azt sem, hogy mit eszik. Hogy mennyire sós vagy cukros, romlott vagy odaégett. Az anozmiás bajba kerül, ha nem "szagolja ki", hogy lángol a tepsi, a függöny, a tető... Szociálisan is izolálódhat, ha nem érzi saját rossz testszagát, verejtékezését.

A szaglászavar magától is megszűnhet a kiváltó ok, az orrpolip, az orrsövényferdülés felszámolásával vagy az egyszerű nátha elmúlásával. A szagérzékelés receptorai, legalábbis részlegesen regenerálódhatnak. Máskor kiszámíthatatlan a lefolyás: koponyatrauma, különböző mérgező anyagok, por, füst, egyes gyógyszerek, de szervi elváltozások is mind-mind szagláskárosodást okozhatnak. Az időskori anozmia pedig igen nehezen befolyásolható, emellett súlyos idegrendszeri betegségekre is felhívhatja a figyelmet. Így például az Alzheimer-kórosok 90 százalékánál már a korai fázisban elvész a szaglás - szemben az egészséges 60-on túliak 10 százalékos arányával.