Atomerőmű a kertemben?
Most, hogy komoly nyomatékkal vetődik föl a klímavédelem, nem is látszik elvetélt gondolatnak olyan lokális erőművek telepítése, amik gyakorlatilag mentesek a szén-dioxid-kibocsátástól. Az is nagy érv, hogy fogyatkoznak a földgáz- és kőolaj-készletek. Amellett ezekből az üzemanyagokból politikai vagy egyéb okokból nem ritkán bizonytalanná válik az ellátás, a szállítás is - nemcsak a csővezetékeken keresztül, hanem például a kalózoktól fenyegetett hajózásban is.
Egy nemrég alakult amerikai cég, a Hyperion mindenesetre erősen bizakodik, hogy négy éven belül megfelelő áron szállítani tud helyi használatra alkalmas miniatomerőműveket. Persze, a "mini" jelzőt nem kell szó szerint érteni, de az kétségtelen, hogy a most fejlesztés alatt álló berendezés a maga négyméteres magasságával valóban nem számít túl terjedelmesnek, ha például egy nagyobb olajtartály méreteivel vetjük össze. Előnye lehet, hogy kevés felügyelet mellett tud működni, az üzemanyaga pedig a fosszilis anyagokhoz képest szinte elenyészően kis helyet igényel. Ám semmit sem kapunk ingyen, ennek is vannak hátrányai - elsősorban a különböző aktivitású és lebomlási idejű sugárzó hulladékok képében. Mindenesetre a Hyperion cég igencsak bizakodó, mivel már most száznál is több az előrendelése, és a vezetőinek becslése szerint a húszas évek elejére-közepére akár négyezer ilyen kicsinyke erőmű fog üzemelni szerte a világban.
Jelenleg az amerikai vállalat erőműtörpéi egyelőre inkább csak ígéretek, ám a haditechnikában egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Már a hatvanas évek óta hajtanak beépített nukleáris energiatermelő egységek hadihajókat (repülőgép-hordozókat, tengeralattjárókat például), meg nemcsak katonai, hanem civil célokat is szolgáló jégtörőket. Például Oroszországban, illetve a korábbi Szovjetunióban a Fehér-tenger melléki Szeverodvinszk műhelyeiből az elmúlt mintegy negyven évben 120 atommeghajtású tengeralattjáró került ki. De már tovább is léptek. 2006-ban ünnepélyesen bejelentették, magas rangú orosz állami tisztségviselők jelenlétében, hogy 2010 közepére elkészül az első úszó atomerőmű. Nem lesz túl olcsó a mintegy 150 méter hosszú létesítmény, legalább 170 millió euróba kerül, de lehet, hogy megéri, mert a part közelében lehorgonyzott erőmű ellátja villamos energiával a várost és a gyárait. A nagy orosz tudósról, Lomonoszovról elnevezett hajón működő erőmű a mi paksi nyomottvizes reaktorainkhoz hasonló elven működik majd, a kimenő villamos teljesítmény 70 megawatt lesz (egy paksi reaktorblokk jelenleg 500 MW-ot ad). A Szeverodvinszk partjainál horgonyzó erőmű referenciaként szolgál a sorozatban gyártandó utódokhoz. Nagy sikerre számítanak a kidolgozók, elsősorban olyan helyeken, ahol nincs megfelelő infrastruktúra, főleg szállítási lehetőség szárazföldön telepítendő erőmű megépítéséhez, például Észak-Szibéria lelőhelyekben gazdag, de zord vidékein, vagy sivatagos országokban, ahol a tengervíz sótalanításához szükséges nagy energiamennyiséget tudja garantálni a hajóerőmű.
Persze, az úszó erőmű önmagában nem tud megélni. Kellenek jól felszerelt vízi és légi járművek hozzá az utánpótlások (alkatrészek, anyagok éppúgy, mint emberek és táplálékok) biztosítására, segélyhajók, sőt a fagyos térségekben erős jégtörők is. A reaktoroknál számos "mellékproblémát" is meg kell oldani, kezdve a zárt hűtővíz keringetéstől a teljesen biztonságos védelemig az esetleges sugárzásveszélyekkel szemben. A mostanság erősen felfokozott igényektől hajtott nagy versenyfutásban új ötletek is felmerülnek. Az egyébként inkább haditechnikára berendezkedett Los Alamos National Laboratory munkatársai olyan minierőművet fejlesztenek, amiben hűtőközegként nem vizet, hanem káliumot használnak, üzemanyagként pedig urán és hidrogén vegyületét.
Az urán-hidrid azért fokozottan biztonságos, mert ha a hőmérséklet túl magassá válik, a hidrogén kiszabadul és lefékeződik a láncreakció. További előnye még, hogy az üzemanyag nem használható bombagyártásra.
Figyelemre méltó tervek ezek az egyre fokozódó igényekkel jelentkező világban, a légkörszennyezés szempontjából "tiszta" energiatermelési versenyben. Kérdés azonban, folytatható-e a sor addig, amíg a kert végében felállítva vagy elásva szolgálja a ház lakóit villannyal és fűtéssel-hűtéssel egy mikro-atomerőmű? Valószínű, hogy ez az ötlet egyelőre inkább csak a fantázia világában élhet meg.
