Az űr után az Antarktiszra készül
Harmincötmillió dollárt fizetett második, tizenkét napos űrutazásáért Charles Simonyi. A magyar származású amerikai űrturistával a fedélzeten a múlt héten szerdán szállt le az űrkapszula. "Az első űrút után öt napig tartott a rehabilitáció, most csupán kettőig" - nyilatkozta a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőinek tegnap Charles Simonyi, aki megtiszteltetésnek tartja, hogy az űrutazás ritka élményében ő duplázhatott. Számára az elmúlt időszakban három dolog volt fontos: az üzlet, az űrutazás és a család. Az űrutazás egy rövid kirándulás, amelyre azonban hónapokat kell készülni.
Simonyi nem tartja extrém dolognak az űrben töltött tizenkét napot. Aki egészséges, aki sikeresen teljesíti a kiképzést, az elvileg repülhet. Ha a technika megfelelően működik, akkor az ember biztonságban van. (A gyakorlatban persze csak akkor, ha van 35 millió dollárja egy-egy ilyen útra. Illetve most ez sem elég, mert pillanatnyilag nincs szabad hely az űrhajókon.) A legfontosabb Simonyi szerint a kitartás, mert nem szabad az álmainkat feladni, küzdeni kell azok megvalósításáért. Ha nincs egy kazahsztáni turistaút, akkor lehet, hogy nem lesz belőle űrturista. De évekkel ezelőtt Bajkonurban járva látott egy fellövést. Itt vetődött fel, hogy akár ő is repülhet. Hosszas folyamat volt, mire eldöntötte, hogy belevág a felkészülésbe.
Mostani útján a legcsodálatosabb élmény a Szojuz űrhajó és a nemzetközi űrállomás összekapcsolódása volt. Illetve a hihetetlen sebesség. Ausztrália felett repülve már azért izgult, hogy tíz perc múlva, amikor Észak-Amerika felett halad el, sikerül-e kapcsolatba lépnie seattle-i barátaival? A kétszeres űrturista szerint második út sokkal tervezettebb, hatékonyabb volt, mint az első. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy tudta mi vár rá odafent. Nem volt szükség tanulóidőre. Sokkal több iskolással és amatőrrádióssal tudott beszélni, mint első útján. Az interneten keresztül is jóval több kérdésre válaszolt. Megtudtuk, hogy rá azok az előírások vonatkoztak, amelyek az oroszokra, hiszen az ő vendégükként repült. A fedélzeten a hat ember azonban egy csapatként dolgozott.
Biztos, hogy nem lesz harmadik űrút? - kérdezte meg lapunk Simonyit, aki visszakérdezett: "Ki tudja mi lesz húsz év múlva? Lehet, hogy akkor már annyit jelent egy űrutazás, mint egy világkörüli út." Majd komolyra fordítva a szót azt mondta: egy űrút nagyon alapos felkészülést igényel. Számára most a család a legfontosabb. Mivel az első házasságát a közelmúltban kötötte meg, biztos, hogy nem lesz unalmas az élete. "Hiszen a család az család." De az izgalmat sem mellőzik, ezért hamarosan egy antarktiszi útra indul feleségével.
Simonyi amerikai állampolgár, s nem magyar. Ugyanakkor itt született, magyar az anyanyelve. Megérti, hogy a magyarok büszkék erre az útra, hogy egy kicsit magukénak érzik ezt. Ezért tartja fontosnak, hogy az elsők között magyarul számoljon be az élményeiről. Szintén magyar vonatkozás, hogy tizenkét napos útja során a magyar fejlesztésű Pille dózismérővel végzett kísérleteket. A régi műszereket bekalibrálta, illetve újakat állított be. Útjának fontos eredménye, hogy most már azt is tudjuk, hogy mennyi sugárzás éri az űrhajóst a fellövés és az űrállomásra lépés között. Eddig erről nem voltak információk.
Simonyi szoftverfejlesztőként lett világszerte ismert. Ezt a munkát nem adja fel, saját cégében a hatékonyabb programozást segítő technikák kidolgozásán fáradozik - a cég egyik leányvállalata Budapesten működik. Meggyőződése, hogy ez a munka is lesz, lehet olyan sikeres, mint a Word és az Excel programok, amelyek kidolgozását a Micsosoftnál ő irányította.
