Milyen a jó párna?
A jelenleg kapható párnákat két nagy csoportra oszthatjuk, a formázhatóakra, mint a hagyományos pehelypárnák, illetve a már előre formázottakra, mint a furcsán hullámos kialakítású, kevésbé puha "nyaktámaszok". Az osztrák "Proschlaf" alváskutató intézet orvosai az utóbbiakat tartják a kényelmesebbnek, és egészségesebbnek, persze csak akkor, ha kialakításuk egyénre szabott. Hans Leopold Manzl alváskutató orvos, az említett intézet vezető munkatársa szerint, a gerincoszlop nyaki részén, ahol a csigolyák gyengébbek és az idegeket vezető csatorna szűkebb, a stabil alátámasztás különösen fontos. Az alvásvizsgálatok során ugyanis azt tapasztalták, hogy sok "helykereső" ébredésnek a rossz párna az oka. Hiszen minden olyan vánkos, ahol a kényelmes alak csak a töltet öszszenyomásával, gyűrésével érhető el, sajnos az éjszaka folyamán fokozatosan elveszti stabilitását és már nem nyújt ideális alátámasztást.
Az ideális párna a "Proschlaf" Intézet munkatársai szerint, anatómiailag előre kialakított, formatartó "szobrászmunka": a majdani tulajdonos maga választja ki a párna magasságát, hajlásának ívét, keménységét. A töltet "nem mászik el", de mégis puha és selymes, a fejet lehetőleg minél nagyobb felületen támasztja alá. A különböző szivacshabok és a latex felelnek meg leginkább ezeknek a kívánalmaknak. A természetes gumi, a latex azonban sokaknál allergiát vált ki. A legújabb fejlesztés, egy különleges "emlékező" műanyaghab, amely felveszi a test alakját, és a nyomás megszűntével csak lassan nyeri vissza saját eredeti formáját. Ez a viszkoelasztikus műanyag, nem ruganyos, nem nyomja vissza a ránehezedő testet, és így a fekvés a súlytalan lebegéshez hasonló érzetet kelt. Ugrálni viszont nemigen lehet rajta, már az első lábnyomra emlékezni kezd...