Kétségtelen, hogy lehetnek feltűnő jelek, amikor például valaki idegesen, nyugtalanul viselkedik, vagy rendszeresen naponta körbejár egy metróállomáson, de sohase száll fel a szerelvényre. Ma már a gyanúsak kiszűrésénél kifinomultabb megoldásokra van szükség, egyebek között intelligens számítógépes megfigyelőrendszerekre, amelyek viselkedési modellek, bonyolult szoftverek segítségével ellenőrzik és esetleges veszély esetén jelzik is a gyanúra okot adó viselkedést.

Érthető, hogy erőteljesen felgyorsult a magatartás-tudomány alkalmazása, és az sem meglepő, hogy a kutatások fő finanszírozói a hadseregek és a biztonsági szolgálatok. Az ember sok mindent álcázni tud: a szeme színét, a hajviseletét, férfiak a bajusz- és szakállviseletet. De már a tartásunk, a járásmódunk nagyon jellegzetes, és rendkívül nehéz álcázni. Az amerikai hadsereg marylandi kísérleti telepén például rengeteg videofelvételen elemzik alakfelismerő programokkal az emberi térd-, könyökízületek tartását, mozgását, és így próbálnak egy tömegből kiszűrni olyan személyt vagy személyeket, akiknek testtartása esetleg övbomba cipeléséről árulkodik.

Másfajta megközelítést alkalmaz az a rendszer, amelynek célja, hogy felderítse, hogyan viselkedik egy potenciális támadó, mielőtt akcióba lépne: mennyit bámészkodik, netán ácsorog egy vasúti peronon vagy népes buszmegállóban. Ennél agyafúrtabb megoldás, amit az amerikai belbiztonsági minisztérium (DHS) emberi tényezők osztályának megbízásából kutatnak. Ebben a projektben az emberi szem számára gyakorlatilag észrevehetetlen, a másodperc tizede alatt változó, röpke "mikro-arckifejezéseket" vizsgálják és dolgozzák föl. Persze a terroristák is tudják, hogy a zavart tartás, a grimaszoló arc elárulhatja őket, ezért gondosan ügyelnek az elkerülésére. De éppen a merev, nagyon szabályozott viselkedés keltheti fel a rendszer gyanúját és adhat ki jelzéseket. Bár a kutatók - érthető módon - meglehetősen zárkózottak, és nemigen nyilatkoznak munkájuk részleteiről, jelenleg mintegy negyven "mikro-arckifejezésről" beszélnek. Ezek azonban önmagukban még keveset jelentenek, mert a környezetükben kell vizsgálni őket. Nyilván más a jelentőségük, más az előfordulásuk gyakorisága egy izgatott tömegben vagy a vonata után utolsó percben lihegő utas esetében, mint nyugodtabb körülmények között. Sőt, felmerülhet további és meglehetősen kényes tényezőként a megfigyeltek eredete, származási helyüknek kulturális hagyományai a viselkedésükben. Az amerikai védelmi minisztérium megbízásából végzett kutatások vezetője szerint mindenképpen figyelembe kell venni, honnan jött egy megfigyelt ember. Például a diktatórikus országokból érkezők általában zavartabban, aggodalmasabban viselkednek, ha hivatalos személyekkel kell érintkezniük, amit akár az is elárulhat, hogy merevebbé válik a járásuk. Mindenesetre ez a projekt máris megkülönböztetést tesz mintegy 15 kultúra szerint.

Talán a leginkább figyelemre méltó az USA belbiztonsági minisztériumának az a kutatása, amelyben egymástól körülbelül egy-két méter távolságra elhelyezett szenzorokat használnak. Ezek érzékelik az elhaladók legfontosabb fizikai paramétereit: a bőr hőmérsékletét, a véráramlást, a szívdobbanás és a légzés szaporaságát. A másfél éve megkezdett munka eddigi eredményeit egyelőre önkénteseken tesztelik. A szűkszavú tájékoztatások csak annyit árulnak el, hogy a rendszer mintegy 80 százalékban ismerte föl az "ellenséges" szerepet játszókat.

Érdekes és sajnos elkerülhetetlen, mert biztonságunkat segítő fontos kutatások és alkalmazások ezek. Ám mindenképpen felvetik a kérdést, hogy mennyire tesznek ki gyanúsításnak ártatlan embereket is, akik éppen valamilyen személyes ügyükben aggodalmaskodnak, vagy több napon át is kimennek a vasútállomásra, hátha megérkezik a várva várt kedves. Az emberjogi szervezetek máris kételyeiket fejezik ki e módszerek és eszközök hihetőségével szemben, éppúgy, mint a még mindig erősen vitatott poligráf (népszerű nevén hazugságvizsgáló) megbízhatósága felett. Sokszor éppen a hétpróbás szélhámosok, hazudozók állják jól a vizsgálatot, míg az izgulós ártatlanok megbuknak rajta. Valóban nehéz megszoknunk, hogy rengeteg Kis Testvér figyeli arcrezzenéseinket, járásmódunkat, ám sajnos, a terrorizmus elleni védekezés indokolja a fürkészést.