Biztos, hogy az állatokkal való kegyetlenkedés a beteg személyiségű emberekre jellemző és ezt a civilizált országokban mindenütt szigorúan büntetik. Az is igaz, hogy a magyar igazságszolgáltatásra, az 1998 óta hatályos állatvédelmi törvény dacára ez a szemlélet még sajnos nem jellemző, miközben lépten-nyomon találkozunk az állattartás honi torzszüleményeivel, az üzletszerűen túlszaporított, eldobott, utcára lökött kutyákkal. És sajnos gyakran az állatok ellen irányuló - mind többször már gyermekkorban elkövetett - emberi brutalitással. Legutóbb a Győr-Moson-Sopron megyei Töltéstaván akasztottak fel, majd daraboltak fel egy kutyát kamaszok.

Mindez azonban nem igazolhatja a legújabban hazánkban is felbukkant, magukat radikális állatvédőknek nevezők garázdálkodását. Ezek a bandák magukat áldozataik erkölcsi szintjére taszítják le, sőt mélyebbre, mivel az önbíráskodás társadalomra legveszélyesebb - pszichológiailag legalább olyan visszatetsző - formáját gyakorolják. S ami még hab a tortán, tettükkel a közvélemény előtt magát az állatvédelmet is a "kabátlopási" ügybe keverik. Ezért nem is hiszem, hogy valóban állatvédők.