A múlt hétvégén a zöldmozgalmak, ha csak jelképesen is, mégis jelöltek miniszterelnököt. Úgy érezték: a gazdasági válság kellős közepén ők is képesek felmutatni egy követésre érdemes személyiséget. Annyi ötlete, megoldási javaslata biztosan lenne a krachra, mint egy történésznek. A választásuk az egyik legfelkészültebb hazai környezetvédőre, a hulladékos szakma tekintélyére esett.

Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy mire is lenne képes. Nos, a jelölt, amennyiben bizalmat kap, az eddigiektől markánsan eltérő politikát fog folytatni: az ország megtisztítását, a sok szeméthegy felszámolását tekinti a legsürgetőbb feladatnak. Ez rendben is van. De: a nehéz gazdasági helyzet ellensúlyozására, hangulatjavító intézkedésként bevezeti a statáriumot és az első éjszaka jogát.

A zöldérdekek érvényesítésének hiányán sajnálkozó zöldek a szélesebb közönség előtt megint könnyedebbik arcukat mutatták. Ismét azt kommunikálták, hogy őket nem lehet és nem kell komolyan venni. A másik olvasat, hogy meg akartak felelni a hazai politikai nívónak. A programmal tényleg nem múlták alul a pártokat. Egyértelműen fogalmazva, fricskát mutattak nekik. A baj az, hogy ezzel nem nyertek meg maguknak senkit.