A környezet- és természetvédők energiapolitikai elképzeléseit az EU új Energia-akciótervének vitájához kapcsolódva a Föld Barátai nevű szervezet fogalmazta meg. A tekintélyes, globális léptékben munkálkodó mozgalom álláspontja szerint hat kritériumnak kell hogy megfeleljen az az energiastratégia, amely zöldszemmel nézve is elfogadható. A legfontosabb, hogy a fejlett országoknak (Európában és Európán kívül) 2020-ig 30 százalékkal, 2050-ig 80 százalékkal csökkenteniük kell a szén-dioxid-kibocsátást. Ezek korántsem légből kapott számok: többé-kevésbé összecsengenek annak az ENSZ-megrendelésre készült vizsgálatnak az adataival, amelyek szerint legalább 60 százalékos visszafogásra van szükség, ha visszafordíthatóvá akarjuk tenni az utóbbi évtizedekben megindult klimatikus változásokat. A második számú elvárás, hogy csökkenteni kell az ésszerűtlen mértékű energiapazarlást - az EU-tól 20 százalékos mérséklést várnak. A harmadik szempont, hogy növelni kell az alternatív energiaforrások részarányát. De nem válogatás nélkül: új erőműveket a nap, a szél és az ár-apály energiájára alapozva kell építeni, a biomasszából pedig kis léptékű (azaz helyben termelő, mérsékelt szállítási igényű) energiatermelő egységek üzemanyagát kell fedezni. Az atomenergiát továbbra is vállalhatatlannak tartják - ez a negyedik kikötés -, mivel veszélyes, drága, és a radioaktív hulladékok problémáját a következő generációkra hagyja. Az ötödik zöldóhaj, hogy meg kell szüntetni a "piszkos" (elsősorban a fosszilis) energiaforrások kiaknázását szolgáló állami támogatásokat - ezek nélkül a megújuló energia már ma is sok területen versenyképes lenne. Végül pedig véget kell vetni a közlekedési szektor fenntarthatatlan (döntően olajalapú) fejlesztésének: hatékonyabb, alternatív üzemanyagú gépjárművekre van szükség, ki kell terjeszteni a tömegközlekedési hálózatokat, és meg kell adóztatni a repülést.

- Ha egy ország energiastratégiája megfelel ezeknek a feltételeknek, akkor el lehet hinni, hogy a döntéshozókat valóban érdekli a fenntarthatóság, és fenntartható megoldást keresnek - ha nem, akkor csak a túlélésre játszanak, és csupán porhintésként használják a "zöld" jelzőt - állítja a Föld Barátai környezetvédő szervezet. Az tény, hogy nem sok ország van a világon, amelyik megfelel ennek a szigorú szempontrendszernek, de azért akad néhány. Dániában jelenleg a teljes energiaigény mintegy 18 százaléka származik megújuló forrásból, az ország áramfelhasználásának pedig közel a harmadát az alternatív energia (nagyrészt a szél és a biomassza) biztosítja. Az ország szélturbináinak a száma meghaladja a nyolcezret. Miközben a bruttó hazai termék az elmúlt két évtizedben megduplázódott, az energiafelhasználás változatlan maradt, vagyis az energiahatékonyság a kétszeresére nőtt. Mindez egy olyan államban történt így, amelyet látszólag semmi nem ösztönöz a takarékosságra és a radikális váltásra - Dánia rendelkezik némi olaj- és földgázkinccsel, és nem szorul energiaimportra (sőt a kitermelés meghaladja az ország szükségleteit).

Mindezek ismeretében már könnyebb megérteni, hogy miért elégedetlenek sokan (immár nem csak a zöldek közül) a magyarországi energiarendszer zöldítési próbálkozásaival. A kifogások lényege, hogy a hazai szisztéma egyelőre a hat szempont egyikét sem teljesíti, ahol pedig megpróbálkoztak a változtatással, ott is inkább az "egy lépés előre, kettő hátra" elve érvényesül. Ámon Ada, az Energia Klub vezetője szerint ennek típuspéldája a menetrendadás problémája: a szélerőműveknek (ahhoz, hogy átvegyék tőlük a termelt áramot) előre, negyedórás bontásban kellene tudni megmondani, hogy mennyi energiát fognak termelni, ami természetesen lehetetlen. Vagy itt van a régi szenes erőművek átállítása biomassza-tüzelésre: összesen annyi történt (vagy történik), hogy a szén rossz hatékonyságú elégetése helyett most fát égetnek, ugyanolyan alacsony hatásfokkal. Az új biomassza-fűtőművek sem a helyben termelt energia lokális felhasználását szolgálják: a támogatási rendszer - amint ez a burjánzó szalmaerőmű-projekteknél világosan látszik - az elektromos hálózatra termelő, lehetőleg "csúcsra járatható" giga-létesítményeket preferálja. Aki ezt kritizálja, az rögtön megkapja a szakmától: mi a gond, már a biomassza-erőmű sem elég zöld?

A hazai szélerőműveknek lehetetlen előírásoknak kell megfelelniük