A mindössze 1,6 méter hosszú robotok 100 napig képesek energiatelepeik feltöltése nélkül működni, ezalatt 3000 kilométert tehetnek meg. Naponta háromszor felmerülnek a víz felszínére, és átjátsszák adataikat a műholdnak. Pillanatnyi helyzetüket GPS segítségével határozzák meg.

A robotok emelkedését-süllyedését a robot fajsúlyának megváltoztatásával szabályozzák. Van egy belső, kisnyomású gázzal körülvett tartály, és egy külső, amelyet tengervíz ölel körbe. A felemelkedéshez a belső tartályból elektromos pumpával olajat nyomnak át a külső tartályba. A lemerüléshez kinyitnak egy szelepet a két tartály között, és ekkor a tengervíz visszanyomja az olajat a belső tartályba. A robotok nemcsak fel és le képesek mozogni, "uszonyaiknak" köszönhetően fűrészfogmintázatot követve is tudnak haladni.

Korábban ugyanez a brit kutatócsoport, David Smeed és munkatársai 25 állandó megfigyelő automatát telepítettek Miami és Nyugat-Afrika között, de a bóják nagy részét tönkretették a hajók. Úgy tűnik, hogy a kutatóhajóknál olcsóbb robotoké a jövő. Az Egyesült Államokban is kifejlesztettek kétféle tengeri robotot, ezek is munkába állnak hamarosan.

Robot és búvár