Pontosan ezt tette az egyik nagy gyógyszergyár, amelyhez a gyógyszeres doboz kísérő papírjára túl sok panasz érkezett. A gyártó kikérte a betegek, pontosabban a civil betegszervezetek véleményét, és közösen szerkesztették, tették érthetővé a gyógyszer-tájékoztatókat. Kezdve azzal, hogy nagyobb betűket használjanak, és így az idősebbeknek, a gyengén látóknak se kelljen nagyítóval bogarászniuk a szöveget. Hogy a tájékoztató ne legyen túlzsúfolt, és ezért tördeléssel, a betűméret változtatásával "lazítsák" a betűtengert, és különítsék el a szakembernek (nővérnek, orvosnak) és a páciensnek szóló mondandót. Hogy színekkel emeljék ki a fontosabb információkat, például a mellékhatásokat. Használjanak piktogramokat, mondjuk egy autócska rajzát, amikor a vezetés és a gyógyszerszedés összefüggéséről tájékoztatnak.

A tájékoztatót pedig "fordítsák" le a betegek nyelvére, hisz (elsősorban) nekik szól. Kerüljék a sok szakkifejezést. A pácienst objektíven kell tájékoztatni, de a szövődmények felsorolásával azért ijesztgetni, netán lebeszélni sem kell senkit. Természetesen mindegyik mellékhatást ismertetni kell, ez kötelező, de azért nem mindegy, hogy egy a millióhoz vagy egy a tízhez a gyakorisága.

A közös szerkesztés viszszajelzései annyira pozitívak voltak - és az eladási mutatók is annyit javultak, hogy a cég deklarálta, mostantól mindig kikéri a civilek véleményét. A gyógyszer ugyanis áru (sajnos egyre drágább) - és ez az a pont, ahol egybeesik eladó és vevő érdeke.