A biológusok nem tudják pontosan, mi válthatja ki a globális méhpusztulást. Azt tartják legvalószínűbbnek, hogy több negatív hatás adódik össze: a peszticidek, a fertőzések, az elégtelen táplálkozás, a mesterséges szelekció, és a gyenge szaporulat lehet a bűnös: közülük önmagában egyik sem halálos, együtt azonban felerősítik egymás hatását.

Tavaly az Egyesült Államokban eltűnt a méhek harmada és megállíthatatlanul terjed a kaptárelhagyás (CCD), egy olyan rendellenesség, amelynek során a dolgozók eltévednek, és soha többé nem térnek vissza a kasba, halálra ítélve ezzel a királynőt és a méhsejtekben fejlődő utódokat. A jelenség mögött az izraeli akut paralízis vírus áll, amitől a rovarok elveszítik tájékozódási képességüket.

A méhészek Európában is súlyos veszteségekről számolnak be: Nagy-Britanniában hasonló mértékű a pusztulás, mint Amerikában, Olaszországban pedig még súlyosabb a helyzet, ott a kolóniák fele odaveszett. A tendenciát látva a britek az idén megduplázták a méhek megmentésére szánt összeget. Évi 400 ezer fontot különítettek el kutatásra, s további 2,3 millió fontot szánnak a probléma feltérképezésére.

Egyelőre még az európai országokról sincsenek pontos adataink, a többi kontinensről nem is beszélve - állítja Peter Neumann, a Svájci Méhkutató Központ szakértője. Az szinte bizonyos, hogy Európában a legkomolyabb veszélyforrás a Szibériából származó, mostanra már Ausztrália kivételével minden kontinensen elterjedt varroa atka, amely legyengíti a méhek ellenálló képességét, így könnyebben támadják meg őket a különböző vírusok. A parazita roppant szívós, az utóbbi időben rezisztenssé vált számos peszticidre, így egyre gyakoribb és sokszor hatástalan kezelésre kényszeríti a méhészeket.

Neumann szerint előfordulhat, hogy olyan kemikáliák is tizedelik a méheket, amelyek önmagukban biztonságosak, együtt viszont végzetesek a hártyásszárnyúakra, hisz a gazdálkodók gyakran permeteznek több szerrel egyszerre, így kialakulhat a halálos koktél. Az sem tesz jót a méheknek, hogy kevés gyomot tűrnek meg a táblák szegélyén, így megfosztják őket a különböző pollenek nélkülözhetetlen összetevőitől. A nyugodt és jó mézelő példányok gondos kiválasztása és szaporítása pedig azzal jár, hogy a preferált tulajdonságok oltárán elveszhetnek más fontos karakterjegyek, mint például a jó ellenálló képesség.

A Sussex-i Egyetem kutatói hamarosan publikálni fogják nemrégiben kifejlesztett módszerüket, amellyel atkamentes méhkolóniákat lehet előállítani. Ezek a "tiszta" méhek a fertőzött fiatal egyedeket eltávolítják maguk közül, és rezisztenssé válnak a parazitával szemben.

Veszélyek mindenfelől