Fernando Cortez azért érkezett az Újvilágba, hogy megcsinálja a szerencséjét. Ez sikerült is neki, habár útját halál és járványos betegségek kísérték, amelyek során a bennszülött indiánok 80 százaléka kihalt. A sors fintora, hogy a Közép-Amerikát a spanyol hódítók megérkeztekor uralmuk alatt tartó aztékok, amikor először megpillantották Cortezt, úgy hitték, legfontosabb istenük, Quetzalcoatl jött el, akinek közeli földre tértét papjaik már régen megjósolták. Persze, Cortez csak egy kapitány volt az Óvilágból, és nem a megváltásukat, hanem a halálukat hozta.

Az aztékok a mai Mexikó északi részén éltek, és ellenőrzésük alatt tartották a mai Közép-Amerikát a XII. századtól a spanyol hódítók XV. századi megjelenéséig. Végső bukásuk azonban 1521-ben következett be, amikor Corteznek csellel sikerült legyőznie az azték harcosokat fővárosukban, Tenochtitlan-Tlatlelcóban.

Az azték birodalom egy politikai szövetségen alapult, amelyet három azték város, Tenochtitlan, Texcoco és Tlacopan kötött meg egymással 1428-ban. Fővárosuk azonban Tenochtitlan és Tlatlelco volt, ami ma Mexikóváros egyik negyede. Az 1300-as években emelt két közeli város az aztékok politikai és vallási központja volt, ott álltak a legnagyobb piramisok és templomok. Amikor Cortez a városba ért, lenyűgözték a város méretei. Azt írta egyik levelében, hogy a Nagy Templom (templo mayor) magasabb, mint a sevillai katedrális.

Mindazonáltal, miután legyőzte az azték harcosokat 1521-ben, porig rombolta a csodálatos építményeket. Ezek egyikének kövei között találták most meg a 10 x 4 méteres tömegsírt, amelybe gondosan sorba fektették a 49 bennszülöttet.

Salvador Guilliem ásatásvezető régész szerint a most megtalált indiánokat a harcok alatt vagy közvetlenül a spanyolok győzelme után ölték meg a hódítók. A lelőhely környékén már eddig is több olyan sír került elő, amelyben azték indiánok tetemei nyugodtak, de azok azoknak a járványoknak a következtében hunytak el, amelyeket a hódítók hurcoltak be Amerikába, s amelyek végül is kipusztították a bennszülötteket. "Azokba a sírokba sietősen és véletlenszerűen temették, szinte dobálták be a halottakat korra és nemre való tekintet nélkül" - mondta el Guilliem.

A most megtalált sír nem is emlékeztet amazokra. Az idetemetettek mind fiatal férfiak voltak (kivéve két fiúgyermeket, egy kamaszt és egy idősebb férfit, akinek az ujján megtalált értékes gyűrű magas társadalmi rangjára utal), sokuk csontja árulkodott korábbi, de meggyógyult törésről. A halottakat kegyelettel, keresztény stílusban helyezték egymás mellé.

A hátukra fektették őket, kezeiket keresztbe rakták a mellükön, s agávélevelekkel takarták le őket, mielőtt a földet rájuk borították volna, így helyettesítve valószínűleg az európai szokásoknak megfelelő koporsót. Ugyanakkor a temetkezés őrzi a helyi azték rituális szokásokat is, például a halottak mellé kisebb halotti ajándékokat - többek között a hódítóktól kapott gombokat és üvegdarabokat -, valamint füstölőt helyeztek - mondta el Guilliem.

Szakértők szerint a tömegsír mindenképpen rendkívüli lelet, amely számos kérdést vet fel. Ha spanyolok temették el az azték harcosokat, akkor ez az első és eddig egyetlen példa arra, hogy ekkora tisztelettel és gondoskodással helyezték örök nyugalomra ellenségeiket, ha bennszülött azték lakosok temették el az áldozatokat, akkor az a szokatlan, hogy nem hamvasztották el őket azték szokás szerint. De nem érthető a keresztény jelleg sem. A vad, ravasz és kegyetlen Cortez miért tisztelte volna ennyire ellenségeit?

Tény, hogy a történettudomány viszonylag keveset tud arról a rövid, zavaros időszakról, amely Cortez végső győzelmét követte. A spanyol kapitány 1521-ben lerombolta Tenochtitlan nagy részét, majd kiköltözött a romos városból, de hamarosan visszatért, és immár spanyol stílusban újjáépítette az egészet, majd Újspanyolországnak nevezte el. Lehetséges, hogy amikor Cortez elhagyta a várost, a bennszülöttek visszatértek és eltemették a harcosokat.

Más szakértők szerint az is elképzelhető, hogy nem az 1521. évi véres csata harcosai nyugszanak a tömegsírban, hanem egy későbbi indián lázadás felkelői vagy egy járvány áldozatai. Ugyanakkor az is lehet, hogy a spanyolok azték foglyokat ejtettek, egy darabig életben hagyták őket, majd lemészárolták mindet úgy, ahogyan ezt tették egyébként az azték ellenállás vezetőjével, Cuauhtemockal királlyal is. De hogy miért tették volna ezt, arra még feltevések sincsenek.

További vizsgálatok állapítják majd meg, hogy pontosan mikor és miben hunytak el az ifjú harcosok.