Emlékeink általában az alvás során rögzülnek, és nem is változnak, egészen addig, míg valami elő nem hívja, fel nem éleszti őket. Ebben az állapotban azonban már módosulhatnak és ezután már ez a "változat" rögzül. Az első folyamatot konszolidációnak, a másodikat rekonszolidációnak nevezik. A tudósok azt akarták igazolni, hogy a propranolol a második folyamatra, a rekonszolidációra képes hatni, s ezáltal csökkenti a félelmet és a szorongást. A kísérletre vállalkozó személyeket az első nap egy igen enyhe, de mégis kellemetlen áramütés érte, miközben mindenféle pókok képét mutatták nekik. Másnap vagy propranololt, vagy placebót kaptak, s ezek után ismét megmutatták a képeket. A két csoport tagjainak reakcióját, elmozdulásukat vagy szemük rezdülését figyelték, de jelentős eltérést ekkor még nem találtak. A harmadik napon azonban azok, akiket a gyógyszerrel kezeltek, kevésbé reagáltak a képekre, mint azok, akik csak a placebót kapták. Ráadásul az a kontrollcsoport, amely ugyan kapott gyógyszert, de a második napon nem látták a képeket, azaz a reaktiválás náluk nem történt meg, hasonlóan reagált azokhoz, akik csak placebót kaptak. Ez igazolta a kutatók sejtését, hogy a propranolol valóban a memória rekonszolidációjára, ismételt rögzülésére hat.

A mostani felfedezés jelentősége abban áll, hogy a jelenlegi kezelésekkel sajnos általában csak átmeneti sikerek érhetők el, mert a rossz emlékeket csak elfojtani tudják, elhalványítani, csillapítani nem. Ennél a kezelésnél az emlék módosítása következik be, mégpedig anélkül, hogy az emlékezet válogatás nélkül törlődne. A kísérletben szereplő személyek ugyanis világosan fel tudták idézni a látott képek és az áramütés közti kapcsolatot, csak a félelemérzet csökkent.

Bár a mostani kísérletektől a klinikai alkalmazásig még hosszú az út, jogos a remény, hogy a kezelés majd elősegítheti a nagy érzelmi megrázkódtatáson átment, poszttraumás stresszzavarban szenvedők hatásosabb kezelését is.