Jelek falon kívül és belül
Ha mindenki megfontolt és előrelátó lenne, akkor az új lakás építésekor jelezné a kivitelezőnek, hogy húzzon be LAN- (számítógép-hálózat) kábelt, és szereljen föl RJ45 csatlakozóaljzatokat a konnektorok mellé. Amit az nem kevés pluszdíjazásért, de meg is tesz. Azért magas a díj, mert LAN-t a villanyszerelők (még?) nem tudnak kábelezni. Se szakértelmük, se anyaguk, se szerszámjuk nincs hozzá, tehát szakiparost kell fogadni. Meg kell találni persze azt is, hogy hova kerüljön az internetkapcsolat készüléke, az ADSL vagy egyéb modem. Ez sem könnyű feladat akkor, amikor a közfalak is éppen hogy állnak.
Keringenek történetek arról, hogy építéskor az egész házat, minden lakást egy hálózatba kapcsoltak, és közös, széles sávú, központi menedzselésű kapcsolatot fizettek elő, a közös képviselő egyben rendszergazda - de ez csak mese.
Amúgy is az élet inkább olyan, hogy a beköltözés után egy-két évvel kell kommunikációs technológiát váltani, például kábeltévésről teljesen IP- (digitális, internetes) alapúra. Nyilván nem lehet a még friss falat végigvésni, sőt a család nem internetfüggő tagjai a manapság nagy választékban kapható, gusztusos, utólag szerelhető (ragasztható!) kábelcsatornák kanyargását is csak nehezen viselnék el.
Kézenfekvő a rádióhullámú hálózat. Az internetcsatlakozást egy kevésbé forgalmas helyen kell kiépíteni, például a WC a közlekedővel közös falán, a mennyezet alatt, és innen egy csinos, egyedi gyártású szekrénykéből egy manapság közhelyszerű wifi router (helyesen: switch, vagyis kapcsoló) segítségével elosztható a digitális adatfolyam. Talán elsőre nem egyértelmű, hogy nemcsak az internet, hanem az IP- alapú telefon és a tévéműsor is átvihető és el is osztható wifi-eszközökkel: a névleges, 54 Mb/s sávszélesség a valóságban mintegy 20 Mb/s, ez elegendő 2 tévécsatornára, s mellette bőven elfér még a telefon és az internet is (persze YouTube vagy más online videó nélkül...) A tévé (az IP-digidoboz) és a telefon mellett is kell egy wifieszköz, amelyet legtöbbször csak szakértő tud összeházasítani a végfelhasználói készülékkel.
De az IP- (tévé-, telefon-, internet-) forgalmat a 230 V-os elektromos hálózaton, annak 50 Hz-es feszültségére "ültetve" is le lehet bonyolítani. Néhány éve olcsó, városi internetes infrastruktúra lehetőségként merült fel, több gyártó is kísérletezett vele, de nagyobb léptékben alkalmazva nem volt életképes. Például csak drága segédberendezések segítségével lehetett áthidalni a transzformátorokat, továbbá a 230 V-os hálózatot általában más szervezet kezeli, mint a kommunikációs szolgáltatásokat. Ezek a gondok azonban egy társasházon vagy pláne egy lakáson belül nem léteznek. És miután minden egyes végfelhasználói eszköz (tévé, számítógép, telefon) elektromos hálózatot is igényel, az adatforgalmat egy, ugyanazon konnektorba csatlakoztatott eszköz választja le a 230 V 50 Hz-ről. A kommunikációs csatlakozást ilyenkor is egy alkalmas, félreeső helyen kell kialakítani, az ott is elhelyezhető, az adatforgalmat az elektromos hálózatra "ültető" eszköz segítségével. A jó hír az, hogy a technológia Magyarországon is elérhető, ha nem is a kommunikációs szolgáltatótól.
