Minden kőzet meghatározott ásványokból épül fel. A mineralógusok az ásványokat többféleképpen, például kristályszerkezetük, összetételük, színük stb. szerint osztályozzák. Hazen és kutatócsoportja ellenben arra volt kíváncsi, hogyan fejlődött az idők során az ásványvilág sokfélesége. Ahogy ő maga mondja, minden ásványnak megvan a maga története. A történet szerinte azzal a nagyjából tizenkét ásvánnyal kezdődik, melyek már csillagrendszerünk keletkezését megelőzően is ott voltak a porfelhőben, melyből Naprendszerünk kialakult. Ilyen például a gyémánt, mely szupernóva-robbanások során (is) keletkezik. Amikor a Nap kialakult, a benne termelődő hő következtében az ásványok száma felszökött hatvanra. Nagyjából ennyiféle ásvány fordul elő a Naprendszer ifjúkorát tükröző, a Földre hullott meteoritokban. Nem sokkal a Föld kialakulása után már 250 körül lehetett bolygónkon az ásványok száma. A korabeli kisebb bolygókezdemények gravitációja túl gyenge volt ahhoz, hogy megtartson jó néhány olyan elemet, melyek az ásványok további evolúciójához szükségesek voltak. Nem így a Föld. Az itt végbement geokémiai folyamatok révén az ásványok száma már elérte az ötszázat, aztán a lemeztektonikai folyamatok beindulásával már az ezret is. Ám az igazán nagy ugrást az élet megjelenése okozta. Nem azonnal persze, mert az első életformák jórészt metántermelő lények lehettek, és e gáz már az őslégkörben is bőven jelen volt. A legnagyobb ugrást nagyjából 2,5 milliárd éve az oxigéntermelő cianobaktériumok tömeges elterjedése váltotta ki.

A cseppköveket és egyéb karbonátokat alkotó kalcit is az élet közreműködésével jelent meg a Földön

Az élet megjelenése nagy változásokat hozott mind a légkör, mind az óceánok kémiájában. A fotoszintetizáló organizmusok elegendő oxigént termeltek, és ebben a környezetben az oxidáció, valamint a mállás folyamata révén fémes ásványok tömege jelent meg. A 4 milliárd évvel ezelőtti környezetben a vas vagy a réz még tisztán fordult elő, az oxigénben gazdagabb környezetben viszont tömegével jelentek meg a fém-oxidok. Az összes jelenleg ismert (kb. 4500) ásványféleségnek több mint a fele az oxidációs folyamatoknak köszönheti a létét. A szilárd vázú tengeri állatok megjelenése ismét gyökeres változásokat hozott. E lényeknek köszönhetjük például a kalcit, vagyis végső soron a karbonátos kőzetek tömeges elterjedését. A növények lebomlásuk révén ugyancsak kivették részüket az ásványok szaporításában. (Megjegyezzük, hogy évről évre 30-40 új ásványt fedeznek fel szerte a világon; 2004-ben magyar kutatók is azonosítottak egy új ásványt, mely 2007-ben, nemzetközi elfogadtatás után a Szegedi Egyetem hajdani híres mineralógus professzora, a most elhunyt, azonos nevű víruskutató édesapja, Koch Sándor után a kochsándorit nevet kapta.)

Hazen olyan szondák felbocsátását szorgalmazza, melyek más bolygókon kifejezetten bizonyos ásványtársulásokat kutatnának, elsősorban olyan övezetekben, ahol oxidáció zajlott. Ha ott találnánk bizonyos ásványokat, azok elég egyértelműen elvezethetnének bizonyos organizmusok megtalálásához is. Az Opportunity Mars-rover például egy a Földön is előforduló jarozit nevű ásványt talált a Mars kőzeteiben, ami tovább erősítette a kutatók azon véleményét, hogy valaha lehetett folyékony víz a Marson.