Tűzföld az amerikai kontinens legdélebbre fekvő szigetcsoportja, melynek élővilága viszonylag háborítatlan lehetne, ha át nem szabná a - mostanra több százezres populációt alkotó - hód a tájat. A nem őshonos kanadai hódok első példányai az 1940-es években érkeztek ide. Az első 25 pár állattal az értékes "vízhatlan" hódprém kereskedelmét szerették volna beindítani. Az üzlet nem indult fejlődésnek, annál inkább a hódszaporulat. A rágcsálók természetes ellenség híján, a bőséges táplálék és a biztonságos folyó menti élőhelyek birtokában egyre nagyobb területeket hódítottak meg. A hódhódítás az őshonos növényzetre hatalmas csapást mért. A nemritkán 30 kg-os testsúlyt is elérő rágcsáló egyrészt táplálkozási céllal pusztítja az erdőt, másrészt a kidöntött fákból építi az úgynevezett hódvárat, amelynek bejárata mindenképpen rejtve, a víz szintje alatt kell hogy legyen. Hogy a vízszint csökkenését megakadályozzák, a rágcsálók gátakat emelnek, tavakat alakítanak ki. A tavakban pangó víz végzetes a Tűzföldön őshonos fafajok, elsősorban a déli bükk számára, amelynek gyökerei az iszapban rövidesen elhalnak. Ráadásul a félig megrágott őshonos fák nem képesek újra kihajtani, mint az európai füzek és nyárfák, amelyek többnyire túlélik az éles fogak általi "viszszametszést". Az áldozatul esett tűzföldi fák között akadnak 200-300 éves példányok is. A kár helyrehozhatatlannak tűnik.

Miközben a hódok számára a Tűzföld maga a paradicsom, addig az őshonos erdőségek 30-50 százaléka lényegében kipusztult, a folyókat mindenütt halott fák szegélyezik. Az ökológusok most a chilei és az argentin kormányt szeretnék megnyerni egy összehangolt hódirtási terv megvalósításához. Az erdők a természetvédők szerint csak egy drasztikus hadjárattal lennének megmenthetők. A tervek szerint helikopteres vadászok, csapdák és mérgezett csalétek egyidejű alkalmazásával lehetne megszabadulni a kártékony rágcsálóktól. Egyelőre kérdéses, hogy lesz-e kormányzati támogatás a terv megvalósításához. Ha nem, félő, hogy a hódok elérik a kontinenst, és Patagóniában is letelepednek. Biológusok a kilencvenes években már megfigyeltek néhány egyedet a Magellán-szoros túloldalán, ezek az állatok minden bizonnyal egyszerűen átúsztak Tűzföldről.

Magyarországon a hódpopuláció körülbelül 500 egyedet számlál, és a természetvédők egyelőre nem félnek a hódok túlzott elszaporodásától. Az eurázsiai hód ugyanis kevesebb utódot hoz világra, ha az élőhely szűkösnek bizonyul: hazánkban pedig viszonylag kevés a megfelelő, "hódbarát" vízparti élőhely.

Halott erdők szegélyezik a tűzföldi vizeket