Már nincs sérvem, mégis fáj
Itt van például a sérvműtét, amelyre Bassini már 1887-ben kitalálta a róla elnevezett műtétet. Nagy német utánvizsgálatokból kiderült, hogy a nem kiújuló esetek öt-tíz százalékában is komoly fájdalom marad vissza. Az éles nyilallások a legváratlanabb helyzetekben felléphetnek, és még nemi aktus közben is kellemetlenséget okozhatnak.
A fájdalom okai sokrétűek. Összenövés, gyulladás is kiválthatja, ám a leggyakoribb ok: a sebész átvágja az apró, sokszor valóban nehezen észrevehető idegszálakat. A műtétet végző ezt gyakran "óhatatlan veszteségnek", majd magától megoldódó, megszűnő problémának tartja. Egy, a Der Spiegel német folyóiratban ismertetett holland tanulmányból kiderült, hogy az operáció során a sebészeknek csupán egyharmada próbálja megkeresni és persze kikerülni az idegeket.
Az újabb eljárások sem egyértelműen javítottak a panaszokon. Az endoszkópos beavatkozás ugyan kisebb metszéssel jár, de az idegek még nehezebben kerülnek az operátor látóterébe. A sérvkaput hálóval fedő módszernél pedig, bár minden jobban látszik, a nagy vágások okozhatnak később elhúzódó, krónikus fájdalmat. Magyarországon ez az egyik leggyakoribb "rutin"-műtét. Rutin?