A cukorbetegek mindennapi tortúrája, hogy a vércukor méréséhez állandóan meg kell szúrniuk az ujjbegyüket. Ennek elkerülésére már több eljárást kifejlesztettek, de a bőrön keresztüli mérés eléggé bizonytalan. Az amerikai kutatók módszerével nem kell vért venni, ugyanakkor a találmányuk mégis közvetlen mérési eredményeket produkál. Az általuk kifejlesztett eszköz egy nanoszenzor, amely a bőr alá juttatva közvetlenül érintkezik a vérrel és az emberi szövettel.

A nanoszenzor működése nagyon ötletes. Apró golyócskákat megtöltenek fluoreszcens festékkel és a kérdéses vegyületet jelző érzékelő anyaggal. A tetováláshoz hasonlóan a bőr alá juttatva ezek a 120 nanométeres részecskék a sejt közötti állományba jutnak, ahol a szervezet működése során előforduló mikroelemekkel és szerves vegyületekkel találkoznak.

Az érzékelő molekulák a célzott anyag ionjait (kálium, nátrium, glükóz) magukhoz vonzák, ami a kapszula elektromos feltöltődését eredményezi. Ekkor lépnek működésbe a festékmolekulák, amelyek töltésátadással kiegyenlítik az ionok hatását, miközben fluoreszkálóvá válnak. A festékmolekulák annál több fotont bocsátanak ki, minél nagyobb a keresett ion vagy molekula koncentrációja a sejtközi állományban.

Az amerikai kutatók egérkísérlete nátriumkoncentráció jelzésére remekül bevált. A bőr alá juttatott mikrokapszulák festékanyaga annál erősebben fluoreszkált, minél több sóoldatot fecskendeztek az egérbe. Nagyobb molekulák esetén még nem egyértelműek az eredmények, de a csapat vezetője szerint hamarosan egy optikai leolvasóval pillanatok alatt meg lehet majd állapítani a kritikus vegyület koncentrációját a vérben és szükség esetén a megfelelő gyógyszert adagolni.

A sejtbe juttatott fluoreszcens nanoszenzor eltérő színnel jelzi a nátrium jelenlétét